Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története szerelési munkálatokat: a merevítő-tartók középső csomópontjainak a láncokhoz való erősítését, egyszersmind a merev megfogást szolgáltató rudazat beépítését is. Szeptember 14-re befejezték a merevítő-tartók igen aprólékos és kényes munkát igénylő beszabályozását is, és ezután sor kerülhetett szeptember 23-a és október 2-a között - a híd próbaterhelésére, amely kielégítő eredményt hozott. A főtartók erőtani számításánál 450 kg/m

2 terhelést vettek alapul, s ennek megfelelően a próbaterhelésnél, - amit bazaltkockákkal végeztek - a medernyílásban 8100, a parti nyílásokban 8280 kg súlyú terhelő anyagot kellett folyóméterenként elhelyezni, ami az egész hídra összesen mintegy 147 000 darab kockakövet jelentett, 18x18x18 cm mérettel számítva az egyes kockákat. A vasszerkezet függőleges behajlásait Sprenger-féle távcsövekkel, a pilonok elmozdulását 35,4 m hosszú függőkkel mérték. A hídfők eltolódását kifeszített acélhuzalhoz, mint alapvonalhoz mérték be. A vasszerkezet mindenkori hőmérsékletének megállapítására a lánclemezek között levő 25 mm-es hézagokba parafából készült vályúkat szorítottak be, és az ezekbe öntött higanyba helyezték el a hőmérők gömbjeit. A mért rugalmas alakváltozások sehol sem haladták túl az elméletileg számított értékeket, amelyeket Kherndl Antal műegyetemi tanár elmélete és szerkesztési eljárása alapján határoztak meg, 2000 t/cm

2 rugalmassági modulus felvételével. A maradó áthajlások pedig sokkal kisebbek voltak a rugalmas áthajlások 1/5 részénél, amely pedig a vasszerkezetre a műszaki feltételek szerint még megengedhető volt. A próbaterhelés eredménye minden tekintetben tanúskodott az Erzsébet hídnál felhasznált anyag, valamint a teljesített munka kiváló minőségéről. A híd építésénél összesen 10 990 tonna vasanyagot használtak fel, amiből a saruöntvényekre 575 tonna, a pilonokra és merevítő-tartókra 2076 tonna, a láncokra kereken 4300 tonna jutott; a többi a pályatartókra, függesztőrudakra és díszítményekre esett. A hidat a király nevében József főherceg 1903. október 10-én, ünnepélyes keretek között, adta át a forgalomnak. Néhány megjegyzést kell tennünk még az Erzsébet hídnak a továbbiak során játszott szerepével kapcsolatban. Műszaki szempontból tekintve, a többtámaszú merevítő-tartós megoldás igen sikerültnek bizonyult, mert a két szélső nyílás olyan befogást biztosít a merevítőtartónak, hogy a híd lehajlása a támaszköz 108