Közúti hidász almanach 2006 (Lánchíd füzetek 5., 2007)

Mérnökportrék - Dr. Tóth Ernő

Dr. Tóth Ernő Sokat tanultam első munkahelyemen a Székesfehérvári Közúti Igazgató­ságon Cser Istvántól, Pózna Jánostól, Bogár Páltól, Benke Mártontól, s a sort hosszan sorolhatnám mind elkötelezett, nagy tudású szakemberek voltak. Sokat tanultam a nagy hídépítéseket ellenőrzőktől és minisztériumi hi­dászoktól Patz Bélától, Baczoni Istvántól, Apáthy Árpádtól, Trager Her­berttől, Pál Tibortól, Zsámboki Gábortól és másoktól. Uvaterves kollégáktól: Kemény Ádámtól, Balázs Zoltántól, Bots Dénestől, kivite­lezőktől: Csepy Károly (Székesfehérvári KÉV), Lázár Józseftől, Peres Józseftől és más hídépítőstül. Több évtizedes munkásságomban Apáthy Árpád és Trager Herbert volt, időnként bíráló, ám mindig segítő, példamutató mesterem. Budapestre kerülésem után, Gáli Imrével való találkozásom a hídtörténet kutatás felé fordulásomban meghatározó jelentőségű volt, élete végéig példát mutatott, segített. Szakmérnöki tanulmányaimban, disszertációm készítésében Nemesdy Ervin és Koller Sándor kiemelkedő, meghatározó személyiség volt. A hídszakági kutatásban idősebb Balázs György utánozhatatlan példát mutatott és mutat ma is. Kitartása, ügyszeretete egyedülálló a publikáci­óban is. Az említetteken kívül rengetegen tanítottak, segítettek, közülük néhányat a következő kérdésre adott válaszomban említek. Kik voltak munkássága során fő kollégái, segítői? Hídügyi előadói munkámban Csányi Mihály segített a legtöbbet. Első munkahelyemen sok újat kellett tanulnom (jogi-, gazdasági gyakor­lati témákat). Jó iskola volt számomra a sok-sok munka, a Jáky József Útépítési technikumban való tanítás lehetősége, a KTE munkájában való résztvétel, a Fejér Megyei Műszaki Élet szerkesztőbizottsági munka. Országos feladataimban (1979-től) különösen 1988-tól még több kollé­gával sikerült jó szakmai kapcsolatot kiépíteni. Minden szakterületről: oktatás, kutatás, terezés, kivitelezés, fenntartás, önkormányzatok, ható­ság rengetegen segítették munkámat. Félve említek néhány nevet, mert óhatatlanul sokakat nem említek, akik pedig hűségesen, önzetlenül tá­mogatták munkámat. 153

Next

/
Thumbnails
Contents