Közúti hidász almanach 2006 (Lánchíd füzetek 5., 2007)

Mérnökportrék - Dr. Domanovszky Sándor

HIDÁSZ ALMANACH 2006 Mérnökportrék kupolatermében és kormánykitüntetést vehettem át. Ez, valamint a 13 órakor elkezdődött hídavatási ceremónia életpályám egyik csúcspontja, felejthetetlen élménye volt. Az Erzsébet hidat követően, két év múlva adtuk át a tiszafüredi Tiszahidat. Ez volt az első rácsos szerkezetű, hegesztett gerendahíd, együttdolgozó vasbeton pályalemezzel. Sok új feladat megoldását igényelte, de - az előzőek tapasztalatait felhasználva - a nehézségeken úrrá lettünk. Első tíz gyári évem nagyjából a fentiek szerint telt el. Bizalmat élvezve, komoly, gyönyörű feladatokat kaptam, a munka sűrűjéből innovatív módon vehettem és vettem ki a részem, sokat tapasztaltam, tanultam, eredményeimet elismerték. Összegezve: nagy szerencsém volt! A következő időszak a hazai hídépítésben pangást hozott és - három Tisza-híd kivételével - jelentősebb hidat Magyarország területén nem építettünk. Beindult azonban az export, az NDK-ba, Csehszlovákiába, majd a 70-es évek elejétől Jugoszláviába. A magam részéről felháborítónak találtam azt, amit a kormányzat a Dunán, de legfőképp Budapest térségében a hídépítés területén mulasztott. Ugyanis 1950 (Árpád híd) és 1995 (Lágymányosi híd) között, tehát 45 esztendőn keresztül, Budapest, térségében a Dunán újabb átkelő nem létesült. Azóta eltelt 12 év, ez a gyalázat, vele együtt a forgalom és az azzal járó káosz csak fokozódott. Jelenleg pénz kizárólag a 4-es metró építésére van és az Új Magyarország programban - nekem úgy tűnik - nem is lesz belátható időn belül. Szerintem tehát ez a helyzet csak romlani fog, éspedig gyors ütemben! Az évek folyamán természetesen nemcsak a hídépítés területén tevékenykedtem. Újszerű feladatot jelentett számomra az 1970-es évektől beindított nyomástartó gömbtartály építés. Húsz év alatt 78 tartályt adtunk át. Ennél a hidegszívós acélok hazai gyártásának és hegesztésének kifejlesztése volt a rendkívüli kihívás. A darugyártás a 30-as évek eleje óta a gyár fontos profilját képezte. Volt időszak, amikor évi 100 futódaru hagyta el a gyárkaput. Ezek korábban szögecselt, rácsos szerkezetek voltak. Az 50-es évek végétől áttértek a hegesztett konstrukcióra. Mindez egy hegesztőmérnöknek rendkívül érdekes, mindig újszerű és szép feladatok sorát biztosította. A 80-as évek végén - az országos beruházások visszafogásával összhangban - a futódaru gyártás szinte teljesen megszűnt. Helyette azon130