Közúti hidász almanach 2006 (Lánchíd füzetek 5., 2007)

Mérnökportrék - Dr. Domanovszky Sándor

HIDÁSZ ALMANACH 2006 Mérnökportrék Dr. Domanovszky Sándor Önéletrajz Budapesten születtem, 1933. április 8-án. Felmenőim: apám, két nagybátyám, nagyapám, dédapám, mind elismert, tudós akadémikusok, művészek voltak (lásd az Új Magyar Életrajzi Lexikon 2001-ben megjelent II. kötetének 209-212 oldalait). A családban én vagyok az első műszaki. És itt máris meg kell szakítanom a szimpla történetírást. Ugyanis szükségesnek érzem - mindjárt az elején - életfilozófiám ismertetését. Nem azért lettem műszaki, mert „én semmit sem bíztam a véletlenre, megvalósítottam önmagam", amint azt sokaktól és egyre gyakrabban hallom. Ellenkezőleg: biztos vagyok abban, hogy mindenkinél, mindent a sorsa formál (egyesek ezt gondviselésnek, vagy a jó Isten kegyelmének nevezik). Következésképpen annak a közmondásnak, hogy „mindenki a saját sorsának kovácsa" szerintem nincs igaza. Sokkal inkább elfogadom a sikeresség amerikai(?) megfogalmazását: „megfelelő ember, megfelelő időben, a megfelelő helyen. Ezt elemezve, könnyű az imént leírt nézetemet bizonyítani. Ugyanis az ember nem maga csinálta magát megfelelőre, hanem szüleitől fogantatott, génjeiket örökölve lett olyanná, amilyen (USA-beli/iraki, gazdag/szegény, okos/buta, intelligens/primitív, tehetséges/tehetségtelen, szorgalmas/lusta, jólelkű/gonosz, nyugodt/ingerlékeny, visszahűzódó/erőszakos, szófukar/bőbeszédű, csendes/hangoskodó, szimpatikus/ ellenszenves, egészséges/beteges, szép/csúnya, illetőleg jóképű/rosszkinézetű, magas/alacsony, szikár/kövér, szőke/fekete, dúshajű/kopasz, stb., stb.). Mindez kizárólag sorsfüggő. Még nyilvánvalóbb az, hogy a megfelelő hely és idő nem saját bölcs döntésünk szerint kormányozható (pl. vezethet valaki mindig szabályosan, ha éppen akkor, éppen ott autózik, ahol egy szembejövő kamion áttér az ő sávjába). 126