Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Köszöntés dr. Tráaer Herbert 80. születésnapja alkalmából Dobó Gábor: A hídépítés szeretete szülte barátság - egy életre szól (UTIBER Zrt. beruházási főmérnök) A most jubiláló dr. Tráger Herbert és a nálánál pár évvel idősebb édesapám - Dobó István -, mint ifjú mérnökök találkoztak össze a hídépítés hőskorának is nevezett elmúlt évszázad ötvenes éveiben. A Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium közúti Hídosztályán hozta őket össze a sors, míg 1953-tól a Keleti-főcsatorna hídjainak ellenőrzése, felügyelete volt a közös feladatuk. Az akkori hétköznapokat „kiszálláson" töltő mérnökélet módot és időt adott arra, hogy egymást nem csak szakmailag, hanem emberileg is megismerve barátsággá mélyülhessen kapcsolatuk. Nehezebb volt ezekben az években az ellenőrző munka, mivel „magad uram, ha szolgád nincs" - a tervellenőrzés, a vasszerelés, zsaluzat beállítás és a geodéziai munkák kontrolálása is sokszor a felügyelőre maradt. Az azóta is komoly forgalmat bonyolító hidak lassan elkészültek, édesapám munkahelyet is váltott (elcsábította a nagyobb havi apanázs), de a hídépítés közben szövődött barátsága későbbiekben is megmaradt, sőt családi barátság keveredett belőle. Herbert bátyámnak időközben megszülettek gyermekei, mígnem a hatvanas évek elejére én, e cikk írója is, „születésem folytán" beléptem eme baráti közösségbe. Mint kisgyermek többször voltam játszani Trágeréknél, Jánossal, de inkább a kisebbik fiúval, Gáborral vonatoztunk, legoztunk, ami abban az időben nagy szó volt. Herbert bátyáméknál a közeli német ajkú rokonság révén játszhattunk evvel, a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején az akkor Magyarországon még ritka, összerakós játékkal. Ottlétünkkor Herbert bátyám felesége, Klári néni odaadó gyermekszeretetén, és általa sütött felejthetetlen húsos kiflik ízén kívül, mai napig előttem van a nagyszobában lévő dolgozósarok, ahol Herbert bátyám komoly, faragott íróasztala és szekrényei álltak, melyek nekem, mint kisgyereknek a hídépítő szakma szigorú titokzatosságának jelképeivé váltak. Ez számomra azért is volt különlegesen megkapó, mivel otthon ilyen dolgozósarkot édesapám nem tartott fent, így a vendégségben 64