Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

HERBERTRŐL, HERBERTTŐL

Dr. Tóth Ernő: Köszöntő dr. Tróger Herbert nyugdíjba vonulása alkalmából (1988) A dolgok odáig fajultak, hogy emiatt egy ünnepélyes hídmegnyitást követően, az ott tanúsított negatív magatartása miatt szigorú osztályfőnöki megrovásban, azaz bocsánat főosztályvezetői megrovásban részesítették. Ezt azután annyira a szívére vette, hogy kezdett megjavulni. Mivel őszinte megbánása és jószándéka nyilvánvaló volt, idővel rehabilitálták, szerencsére még a végzetes ítélet végrehajtása előtt. Bűne annyira feledésbe ment, hogy később a pontifex maximus címet is ráruházták, és ezt 15 éven át viselte. Nem Ő, hanem sajnos a cím fakult meg kissé időközben, úgyhogy a pontifex maximus kezdett hasonlítani egy olyan tábornokhoz, aki hiába néz hátra, nincs mögötte hadsereg. Herbert kellő időben hozzákezdett a cím újrafényesítéséhez, és ez az eredményesnek látszó munka szerencsére folytatódik. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor végignéztem Herbert életpályáján. Kívánom, - mindnyájunk nevében - hogy a memóriájában felhalmozott óriási ismeret- és tudásanyagot minél hosszabb ideig bocsássa ennek a sok vihart látott és gyakran mellőzött szakmának a rendelkezésére, és kívánom, hogy jó egészségben minél több utódját búcsúztassa azok nyugdíjazásakor. Dr. Tóth Ernő: Köszöntő dr. Tráger Herbert nyugdíjba vonulása alkalmából (1988) Kedves Herbert! Keressük a szavakat, mit is tudunk Neked, Rólad mondani, ami méltó Hozzád, hisz Te mindig mértéktartóan, rendkívül precízen, nagy szavak nélkül fogalmaztál, dolgoztál. Szerénységed, pontosságod, szakértelmed, korrektséged mindannyiunk számára példa, akik akár régóta, akár csak néhány éve ismerünk. Nagyon nagy dolog, hogy lényedből fakadóan mindenkihez volt jó szavad, sőt szinte csak az volt, éles, kemény hang talán nem is hangzott el azon a sok-sok tárgyaláson, megbeszélésen, melyen 38 év alatt részt vettél. 3!