Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Dr. Domanovszkv Sándor: A hazai hegesztett közúti hidak alapanyagainak fejlődése re volt ugyan előírás, de a megnevezett alkotókat (C, Mn, Cr, Si, Cu, P, S) csupán maximálták, így gyakorlatilag még a csillapítottság sem volt garantálva. Az 1961-ben elkészült háromnyílású, szekrényes keresztmetszetű letenyei Mura-híd, valamint az 1962-ben átadott kéttámaszú, rácsos taktaharkányi Takta-híd alapanyagai a Laskó-patak-hídéval azonosak. Az előző felső-, az utóbbi alsópályás öszvérhíd. A Laskó-patak-híddal szerzett tapasztalatok alapján kivitelezett első nagyfolyami híd, az 1962-ben átadott szolnoki közúti Tisza-híd ortotróp pályaszerkezete teljesen hegesztett, a főtartók alsó övei és helyszíni illesztései azonban szögecseltek. Az 55+80+55 m támaszközű, 290 m hosszú híd alapanyaga nagyrészt az MSZ 6289-55 szerinti 36.24.S minőség, a főtartók gerinceinek nagyobb igénybevételű alsó részére azonban az MSZ 6280-57 szerinti MN TI, növelt folyáshatárú acélt alkalmaztak. Mai előírásaink szerint egyik sem megfelelő. (A híd azonban, 45 éve mégis áll!). Az 1964-ben felavatott Erzsébet kábelhíd (támaszköze 44,3+290,0+44,3 m) alapanyagai eredetileg a szolnokiéval azonos minőségűek voltak. Azonban - nagy szerencsére - már a gyártás kezdetén két (24 mm vastag) pályalemez ridegen tört (az egyik a hosszirányú hegesztett illesztésből, a másik a lemezvégen autogénvágással kivett próba helyéről kiinduló repedéssel). Emiatt mintegy 1.800 t anyagot leselejteztek és helyette a sebtében létrehozott „HJ-3" ágazati szabvány szerint új anyagot gyártottak. Ennél egyrészt bevezették az ütőmunka vizsgálatot, másrészt megfelelő vegyi összetételt írtak elő. Gond volt az MTA 50-es acéllal is, ugyanis a szabvány - elképesztő módon - a 7 mm-nél kisebb (!) vastagságú lemezekre írta elő a normalizálást. Emiatt nagymennyiségű szerkezetet kellett lecserélni, mivel az utólagos ellenőrzések során az ütőmunka vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak. Az Erzsébet híddal szerzett tapasztalatok korszakváltást hoztak a hazai alapanyaggyártásban! Az MSZ 6289-55 és 6280-57 helyett megalkották a minden tekintetben korszerű MSZ 6280-65-ös szabványt. Ennek 1974-ben, majd 1982-ben kiadott utódszabványai, továbbá helyükbe lépett MSZ 500-1989, majd MSZ EN 10025:1998, végül az MSZ EN 10025:2005, rendre bizonyos apróbb módosításokat hoztak a minőség, ill. a hegeszthetőség javítása érdekében, de a lényeg maradt: az anyag egy szilárdsági csoporton belüli - minőségét ütőmunka vizsgálattal igazolt és szavatolt átmeneti hőmérséklet alapján határozzák meg. Ez lehe67