Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Köszöntés dr. Tráger Herbert 80. születésnapja alkalmából rendszeresen jelentkező problémák biztonságos megoldására alkalmas szakemberek képzése volt, végzett diákjaink ma is meghatározó részt képviselnek a közúti-vasúti hidak kezelői-kivitelezői mérnökgárdájában, és számosan foglalkoznak tervezéssel is. Különösen érdekes, hogy amint az egyes évfolyamok rendszeresen megtartott találkozóin megtapasztaltuk, az összetart(oz)ás nem szűnt meg a végzéssel, a munkavállalással, hanem a végzett kollégák nagy része különböző (sokszor ma már egymással versenyző) munkahelyeken dolgozva is fenntartja az ismeretséget, a jó kapcsolatokat. Az alábbiakban ennek az éveken-élethelyzeteken átívelő kapcsolatrendszernek a kialakulására keresünk magyarázatot, és ennek a pozitív szociológiai jelenségnek a nézőpontjából próbáljuk végiggondolni a tanszéken folyó oktató-nevelő munkát. Igen, a nevelő munkát IS, mert véleményünk, és tapasztalataink szerint a felsőoktatás sem nélkülözheti a nevelést, a szakmai ismeretek oktatása, a helyes szerkezeti modellek megismertetése mellett elengedhetetlenül fontos a nevelés, a helyes viselkedési modellek felmutatása, elsősorban az oktató személyes példájával, de nem kevésbé a kialakuló hallgatói közösség karakterének, értékrendjének formálásával. Visszagondolva az elmúlt évtizedekre (különösen az első évtizedekre), nincs szégyellni valónk. Dénes Emil bácsit nem volt módunk személyesen ismerni, de Klatsmányi Tibor határozott, néha talán kemény, mégis mélységesen emberséges személyisége még ma, halála után 21 évvel is megjelenik tanszékünk arculatán: a tanszék állományát az elmúlt évig kizárólag az őáltala felvett oktatók alkották. A tanszék fiatal oktatói az oktatás mellett azonnal szakmai megbízásokban is részt vehettek, megismerkedve a hidász szakma fogásaival, és megismerkedve a hidász szakma akkor már elismert művelőivel: tervezőkkel, kivitelezésben járatos mérnökökkel, és a szakterületet összefogó (akkor még létező) közlekedési minisztériumi Hídosztály munkájával, vezetőivel és mérnökeivel. Munkánk elismerése, hogy az országos közúti hídállomány gondozásával foglalkozó szervezettel és annak tagjaival azóta is jó kapcsolatokat ápolunk, szakmai feladataik megoldásában számítanak ránk, ők pedig meghívásunk alapján előadásokkal színesítik oktatásunkat, az államvizsgák vizsgáztatóiként-elnökeiként részt vállalnak a mérnökhallgatók diákéletének végső megmérettetésében. A közös munkák során nagy élmény volt hallani Apáthy Árpád bácsi huncut vicceit, 42