Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Köszöntés dr. Tráger Herbert 80. születésnapja alkalmából ben újonnan épült, a befüggesztett részen és a konzolok egy részén is a pályatartók más hidak kiemelt roncsanyagából, hegesztett toldásokkal, a meglévő szögecslyukak behegesztésével készültek. Az ilyen, mai szemmel nézve teljesen szakszerűtlen javításokat, a fáradással kapcsolatos káros hatások ismeretének hiánya, a rendkívül szoros határidő és a politikai nyomás indokolta. Az 1978-ban megkezdett felújítás során az ellensúly-szekrények és a kocsipálya alatti szigeteletlen pályalemez cseréjére került sor. Az oszlopok gyalogjáró által takart részének ellenőrzése csak 1985-ben történt meg. A gyalogjáró bontása során derült ki, hogy a lemez által takart, mintegy 15-20 cm-es szakaszon az oszlopoknál, a keresztmetszet korrózió okozta gyengítése 10-60 % között van. A 10 %-nál erősebben korrodált oszlopokat a teljes rúderő felvételére alkalmas erősítéssel látták el. A járdalemeznek a déli főtartó, budai parti nyílásában lévő 6-6' oszlop melletti bontása közben az erősen korrodált oszlop hirtelen megroppant, kb. 15 mm-rel megrövidült, felső része déli irányban mintegy 35 mm-rel eltolódott, de a két oszlopvég továbbra is egymásra felült. Az így kialakult veszélyhelyzetben a híd teljes lezárásával egy időben, a további mozgás megakadályozására a két oszlopvég egymáshoz rögzítése történt meg. A helyreállításhoz első lépésként a sérült oszlopban és annak környezetében lévő rudakban meglévő erőt kellett megállapítani. A rekonstrukciót irányító Uvaterv ekkor bízta meg a Tanszéket a rúderők megállapításával, a javítási technológia kidolgozásában való közreműködéssel, a javítás során alkalmazandó mérő- és regisztráló-rendszer összeállításával, a mérések előkészítésével, a sérült 6-6' oszlop helyreállításának levezetésével, és végül a forgalomba helyezést megelőző próbaterhelés megtervezésével és lebonyolításával. A vizsgált rudakban az önsúlyból meglévő rúderő meghatározására a részleges trepanációs módszert alkalmaztuk. Ehhez a vizsgált rudak minden egyes elemére egy-egy 10 mm bázisú nyúlásmérő ellenállást ragasztottunk. Az ellenállások két végéhez, több lépésben 012 mm-es lyukakat fúrtunk, felszabadítva ezzel a két lyuk közötti szakaszon lévő feszültségeket. Ezek alapján a 6-6' oszlopban az önsúlyból számított -2200 kN erő helyett csak -871 kN tényleges erő adódott. A 9-9' oszlopnál, amelyet az 1946os felújításnál, a csatlakozó csomópontok szétnyomása nélkül állítottak helyre, gyakorlatilag feszültségmentes állapotot (-83 kN) kaptunk. A rúderők ismeretében került sor a helyreállítási technológia kidolgozására. Ennek megfelelően a 6-6' oszlop alsó és felső övhöz való csatlakozásánál a rúd két oldalára egy-egy átmenő övlemezt csavaroztak. Az 158