Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Köszöntés dr. Tráaer Herbert 80. születésnapja alkalmából azonban az acélszerkezet állapota jó, annak újra-hasznosítása indokolt lenne. Ez a gondolat számomra nagyon jónak tűnt, már csak azért is, mert a rácsos főtartójú acélszerkezet - melyet a Műegyetem tanárai, Mihailich Győző és Schwertner Antal terveztek 1940-ben - több, olyan megoldást tartalmaz, amely megőrzésre érdemes. Az újra-hasznosítás lehetőségét az új, cigándi Tisza-híd építése jelentette, ahol a szerkezet egy új pályalemezzel teljes értékű mederhídként alkalmazható. A problémát az jelentette, hogy az eredeti, mintegy 800 t tömegű és 212 m hosszú szerkezetet közúton szállítható részekre bontani, elszállítani a kb. 100 km távolságra fekvő Cigánd térségébe és ott újra összeépíteni gazdaságilag teljesen indokolatlan lett volna. Ezért vetettük fel, hogy a szerkezetet mindössze két részre bontva emeljük le, vízi úton szállítsuk el és az új helyén a pillérekre emelve ismét építsük össze. Az addig hazánkban még nem alkalmazott módszer elveit, végrehajtásának módját, a technológiai berendezéseket megtervezve és részben működtetve építettük meg a cigándi II. Rákóczi Ferenc híd meder szer kezet ét. Említésre érdemes, hogy itt került sor először Magyarországon egy folyami híd egy nyílásának egészben történő mozgatására, ami azzal az előnnyel jár, hogy elkerülhető a folyamon a közbenső ideiglenes jármok építése. A híd forgalomba helyezésére 1994. novemberében került sor, és ez esetben is elmondható, hogy az eltelt évek üzemeltetési tapasztalatai igazolták az acélszerkezet megtartására hozott döntés helyességét. Több, most nem említett közös munkánk után még egy figyelemre méltó átépítésről szeretnék megemlékezni, a bajai Duna-híd átépítéséről 1998-99-ben. A hídon átvezetett közös közúti-vasúti pálya, amely a vasúti mellett a közúti teherforgalom átvezetésére is szolgált, tarthatatlanul rossz állapotban volt. Eközben a főtartókon kívüli konzolokra támasztott két közúti pálya egy korábbi tervezési elképzelés folytán csak a közúti személyforgalom átvezetésére volt alkalmas. Tráger Herbert vetette fel a kérdést, hogy hogyan lehetne ez utóbbi pályákat a teherforgalom viselésére is alkalmassá tenni. Az alapvető probléma az volt, hogy a híd szerkezeti magassága, a hajózási űrszelvény felső éle és a vasúti pálya szintje közötti távolság nem volt elegendő egy ilyen jellegű beavatkozáshoz, azonban bármelyik megváltoztatása gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult. Egy kézenfekvő ötlet nyomán elhatároztuk, hogy a nem erősíthető konzolos kereszttartókat a főtartók felső öve felett megduplázva megteremthető azok szükséges teherbírása. Ez az alapgondolat vezetett a híd olyan átépítéséhez, hogy a főtartókon kívüli pályák alkal148