Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Köszöntés dr. Tráqer Herbert 80. születésnapja alkalmából alaposságát, aprólékos pontosságát mintaszerűnek tartom a mai napig is. Erre vonatkozó megragadt emlékem elég bizarr. Talán csak számomra tűnik jelentősnek, de feltétlenül jellemzőnek és meghatározónak tartom, mivel mindenféle munka - így a mérnöki munka - lényeges elemének tartom a legapróbb részletekkel való törődést is. Az esemény, mely építésvezetői debütálásomat markánsan befolyásolta, igencsak erőltetve volt műszaki-szakmai problémának tekinthető. Ezzel szemben a hidegháborús évek kellős közepén ugyancsak kiélezett dolog volt, ami elég sok kiváló kollégánk ígéretes karrierjét, bizonyos fokig egzisztenciáját befolyásolta. Titkos ügykezelési (TÜK) bonyodalomba keveredtünk, ami akkortájt „főbenjáró" dolog volt. Történt, hogy egy őszi vasárnapon két vasúti uniformist viselő ellenőr jelent meg a munkahelyen. A TÜK ügyek intézését jöttek ellenőrizni. Mára már elfeledett kategória a „hídvizsgáló berendezések" létesítése. Ez lényegében a híd lerombolását megkönnyítő üregeket, aknákat, segédberendezéseket jelentette, és mint ilyeneknek, szigorúan titkosított tervei voltak, melyeket elkülönítetten, külön szabályok szerint kellet kezelni. (Megjegyzendő, hogy a létesítményekről mindenki tudott a munkásoktól az igazgatókig, de a környék lakói is.) Az első ellenőri kérdés az volt, hogy hol tárolom a TÜK terveket? Pár hetes építésvezetői múlttal a hátam mögött magabiztosan jelentettem, hogy fogalmam sincs miről beszélnek. Némi keresés után az egyik szekrény alján találtunk egy csomagolópapírba göngyölt tervkupacot, a csomag felirata piros zsírkrétával „szigorúan bizalmas" volt. Ezzel elindult a lavina. Hosszú és magas szintű vizsgálatot folytattak, melynek végén súlyos elmarasztalások és büntetések álltak. Minisztériumi osztályvezető, főmérnökök, vállalati főmérnök, főépítésvezető, titkos ügykezelők lettek elmarasztalva e nevetséges ügyben. Legalább egy tucat ember életét keserítették meg. Jómagam viszonylag simán megúsztam, mivel nem voltam előzetesen kioktatva, és hivatalos átadás-átvételi eljárás híján, számon kérhető sem, de valószínűleg nem akarták egy éven belül a negyedik építésvezetőt leváltani. Az elmarasztalhatok közül azonban volt egy szereplő, aki nagyon megjárhatta volna, de az egyetlen volt, aki rendelkezett egy fecnire ceruzával írott, nagyon precíz átvételi elismervénnyel, mely szerint az ominózus TÜK terveket átvették tőle. Ez Tráger Herbert volt, aki ezzel kikerült a „vétkesek" közül. Szóval ez volt számomra az örökké emlékezetes, ami akkor kiemelte őt az addig megismert kollégák közül. 110