Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Dr. Lovkó Miklós: Eav pályatárs a kezdetekről Dr. Loykó Miklós: Egy pályatárs a kezdetekről (Címzetes egyetemi docens, az Uvaterv nyűg. vezérigazgató helyettese, a Pannon Freyssinet Kft. műszaki tanácsadója) Mintha tegnap történt volna, pedig 55 év telt el. 1952 nyarán III. éves mérnökhallgatóként ismertem meg Trager Herbertet a 6 sz. főút varasdi völgyhíd építésénél. Ő fiatal pályakezdő mérnök, műszaki ellenőr volt, én termelési gyakornok. Emlékezetem szerint kellő tisztelettel és áhítattal figyeltem egy fiatal - velem szinte egykorú - mérnök határozottságát és fontosságát az ország máig legnagyobb nyílású felsőpályás ívhídjának az építésénél. A sors különös fordulatai révén a következő évben, 1953-ban végzett mérnökként első munkahelyem a Hídépítő Vállalatnál, a varasdi völgyhídtól alig pár kilométerre fekvő Bolond úti völgyhíd építése volt, ahol - mint ad Isten - Trager Herbert volt a műszaki ellenőr. A híd építése során, az első évben, a szakmában is elhíresült súlyos baleset történt: emelés közben a híd egyik nyílásában 10-15 m magasságból lezuhant két előregyártott vasbeton főtartó, halálos sérülést is okozva. A kor szellemének és a „nem hátrálunk meg" elvének megfelelően a híd építése az eredeti szerkezeti tervek kis módosításával, de új építéstechnológiával, végletekig felfokozott ütemben folytatódott 1953-ban. Véletlenek sorozata és személyi változások folytán, alig három hónapi gyakorlattal a hátam mögött építésvezetője lettem a hallatlanul feszült légkörű munkának. Óriási szerencsém volt, hogy szilárdan támaszkodhattam a vállalat főmérnökének, Nagypál Sándornak a segítségére, és szükséges gyakorlattal és ismeretekkel rendelkező műszaki ellenőrökre, elsősorban Trager Herbertre. Azt hiszem, hogy azóta is műszaki bravúrnak számít a 140 m összhosszúságú, többtámaszú hídszerkezet vasbeton pályalemezének „ég és föld közötti" téli betonozása. 1953-54 tele az egyik leghidegebb és havasabb tél volt a Mecsekben, de ez nem lehetett akadály, mert 1954. december 15-re a hidat forgalomba kellett helyezni, hivatkozva a „láncos kutya közeli csaholására", amit persze nem hallottunk. Megélni elég nehéz volt, de sikernek feledhetetlen volt számomra. Ma már biztos vagyok benne, hogy Trager Herbertnek sokat köszönhetek ennek elérésében. Trager Herbertről, mint embertől, és mint mérnöktől sokat tanultam, amit később hasznosítani tudtam pályafutásom alatt. A szakértelmét, 109