Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A második világháború pusztításai és az újjáépítés évei

A második világháború pusztításai és az újjáépítés évei A vegyestartós, úgynevezett öszvérszerkezetek építése az újjáépítés első időszakában igen nagy lendületet vett. Ennek fő oka az volt, hogy a szükséges acéltartó-anyagot a felrobbantott hidak roncsaiból lehetett előteremteni. De a vastartós vasbeton-lemezhidak építésének nálunk hagyományai is voltak. Különböző együttdolgoztató kapcsolatokkal már a 30-40-es években kísérleteket végeztek. Sőt a 40-es évekre kialakították a szerkezettípus mintaterv-sorozatát is. Itt mindjárt el kell mondani azt is, hogy az újjáépítési munkálatokat nagymértékben segítette az a körülmény, hogy a szó legszorosabb értelmében minden akkoriban járatos hídtípusra - a tiszta és a vegyes faszerkezetektől kezdve a kőboltozatokon, a vasbeton lemez és lemezes-gerenda hidakon át, a végleges és ideiglenes jellegű kisebb (€=30 m-ig) rácsos tartókig - mintatervek álltak rendelkezésre, amelyek kisebb adaptálási munkával és költségvetéssel kiegészítve a legtöbb esetben komplikációmentesen, és főként gyorsan alkalmazhatók voltak. Legalább egy sorozat minden Államépítészeti Hivatal tervtárában rendelkezésre állt. A kisebb hidak szinte rutinszerű helyreállítási munkatömege mellett olyan alkotások is születtek, mint a Kossuth híd és a szolnoki Tisza-híd. Emlékezetes, hogy a Kossuth híd három középső nyílása és a szolnoki híd középső nyílása rácsos szerkezetű főtartókkal épült olyan anyagokból (C = 0,3%) és olyan időjárási körülmények között (-10°C), amelyek a varratok minőségét károsan befolyásolták. (Ezért a húzott kötéseket utólag meg kellett erősíteni.) A szolnoki hegesztés már jobb feltételek mellett folyhatott és a készült varratok minősége is jobb volt. Ez a két 80 m fesztávú híd volt akkoriban az országban a legnagyobb hegesztett szerkezet. A nagyobb nyílású hidak végleges jelleggel történő helyreállításának fő időszaka a hároméves terv és az első ötéves terv volt. Budapesten elsőnek a Szabadság hidat, majd a Margit hidat építették újjá. A nagy múltú Széchenyi Lánchíd első megnyitásának 100. évfordulójára, a régivel azonos vonalozásban, de korszerűbb pályaszerkezettel, ugyancsak elkészült. Folytatták és 1950. november 7-re befejezték az óbudai Árpád híd építését, majd 1952 őszén a Boráros téri Petőfi hidat is átadták a forgalomnak. S ezek mellett a vidéki nagy hidak helyreállítása is teljes ütemben folyt. Még 1946-ban kiemelték, kijavítva és ideiglenes pályával ellátva forgalomba helyezték a medvéi Duna-híd rácsos acélszerkezeteit. A komáromi hídnak a két középső, egyenként 100 m-es nyílását 9