Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A szolnoki Tisza-híd
A szolnoki Tisza-híd szú tartó erőjátékának ideiglenesen felhordott súlyokkal való célszerű szabályozása révén a nélkül is ki tudták emelni. Mindezt természetesen gondos erőtani vizsgálat előzte meg, és az egyes fázisokban végrehajtandó műveletek menetrendjét annak alapján előre pontosan meghatározták. A pályaszerkezet illesztései beszerelt állapotban helyszíni hegesztésekkel készültek. A konzolosan előrenyúló főtartókra a daru ráhelyezte az odavaló pályatáblát, az illesztési helytől néhány cm-re. Ebben a helyzetben egy külön e célra szerkesztett tapintószerkezettel pontos méretűre vágták a ráhagyással készült lemezt és hosszbordákat. A síklemez keresztirányú illesztései alátétlemezes varratok. Az alátétlemezt az egyik elemhez már a parton felhegesztették. A helyszíni összeillesztés után először az alátétlemezt egy alapsorral a másik fej lemezhez varrták, majd több sorban elkészítették a teljes varratot. A hosszbordák, a gerinccsonk helyszíni függőleges illesztéseit felülről lefelé haladva hegesztették Oerlikon Overcord EV-2 jelű elektródával, természetesen gyökfaragással és gyökutánhegesztéssel. Az alátétlemezes illesztésekhez Oerlikon Special bázikus elektródát használtak. A helyszíni illesztések hibaszázaléka 8-10 % volt. Egy-egy pályatábla valamennyi kapcsolati varratának elkészülte után a főtartók alsó része és az orthotrop lemez, illetve a gerinccsonk közötti hevederes illesztés felfúrása és beszegecselése következett, majd megkezdődött a következő mező szerelése, miközben a már elhagyott szakaszokon folyt a kerékvetők, a járdatartó konzolok a szegélytartók, stb. elhelyezése. A szerelési munka mintegy nyolc hónapig tartott. A Derrick-daru elbontása után, bár már nem a legalkalmasabb őszi időben, a síklemez felületének megtisztítása, majd a szigetelés és az aszfaltozás következett, s ugyanekkor helyezték el a gyalogjárdák előregyártott elemeit is. A próbaterhelésre 1963. január 10-én került sor. A korlátok síkjaiban mért lehajlásokat a főtartók síkjaira redukálták. A kapott értékek elég jól vágnak a kéttámaszú átvitel feltételezésével számított lehajlásokkal. A csekély eltérések azt mutatják, hogy a terhelt főtartó a számítottnál valamivel kisebb, a terheletlen valamivel nagyobb részt visel a teherből, tehát a keresztelosztás a kéttámaszú átvitelnél valamivel kedvezőbb. Ez a hatás a terheléstől távolabb, a szomszédos nyílásban fokozottabban érvényesül. 87
