Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A szolnoki Tisza-híd
A szolnoki Tisza-híd gerincek kapcsolatai hegesztettek. A felső rész viszont a gyalogjárdatartó konzolok szegecselt bekötésein kívül mindenütt hegesztve van. A hegesztett elemek egy része nagyszilárdságú hegeszthető acélból (MTA 50), a főtartó többi része nem hegeszthető nagyszilárdságú (A. 50.35) anyagból készült. A vízszintes illesztés feletti gerinccsonk, a pályalemez, a hosszbordák, a kereszttartók és keresztkötések, hevederek, merevítések, konzol, korlát és a vizsgálójárda anyaga (36.24.S) normál hegeszthető acél. A vázlatosan leírt szerkezeti rendszer megválasztásában a korszerű haladásra való törekvés mellett főként még az a szempont játszott szerepet, hogy az eredetileg könnyű rácsos szerkezethez készült régi alépítmény csak jelentős és költséges átalakítással vált volna alkalmassá valamilyen nagysúlyú felszerkezet hordására. A réginél kétszerte szélesebb új szerkezet súlytöbblete mindössze 26,3%, s ebből az is látható, hogy anyagfelhasználás vonatkozásában is kedvező. Ezeken túlmenően azonban az akkoriban már elkészült első ilyen jellegű szerkezet, a Laskó-patak-híd, munkáinál szerzett kedvező tapasztalatok birtokában tervezett szolnoki orthotrop híd gyártása további fontos tapasztalatok lehetőségét jelentette az Erzsébet híd tervezői és kivitelezői számára. Az acélszerkezet gyártását a Ganz-MÁVAG híd-gyáregysége végezte. Mivel a méretek és az alakok tartása a csatlakozó elemek jó illeszkedése szempontjából nagyon fontos, az orthotrop szerkezet gyártási egységeit sablonban állították össze. A nagyjából 4 Mp súlyú, 5-6 m hosszúságú, 2,10-2,40 m szélességű pályaszerkezeti egységek, amiből 4 db adta ki a teljes szélességet, fordított helyzetben készültek. A sablonba befektették a hosszbordák felé kissé domborúan meghajlított síklemezt, majd fésűs rendezők segítségével elhelyezték a hosszbordákat, ezt követte a már alsó övlemezzel ellátott kereszttartók beállítása, amiknek terv szerinti helyzetét ugyancsak fésűs rendezők biztosították. A célszerűen kialakított sablonok forgatásával lehetett biztosítani, hogy a hegesztést többnyire a legkedvezőbb vályús helyzetben tudták elvégezni. A szolnoki hídnál nem alkalmaztak automatikus hegesztést, a varratok kézi ívhegesztéssel készültek. Az alakváltozások minimálisra csökkentése érdekében a hegesztési sorrendet előzetes kísérletekkel határozták meg, betartását gondosan ellenőrizték. Hogy a szerkezeti elemek erős felmelegedését és az ezzel járó deformációt elkerüljék, általában egyegy elektróda leolvadása után hosszabb szakaszt kihagyva (1,00 m) folytatták a munkát, s a kihagyott szakaszra később tértek vissza. 85
