Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A szolnoki Tisza-híd

A szolnoki Tisza-híd harmadán kétrétegű bitumenes csupaszlemez, a harmadik harmadon egyrétegű alufóliás szigetelés készült. A szigetelésre 6 cm vastag öntött aszfalt burkolatot fektettek. A kiemelt szegélyek felső felületét képező 5 mm vastag recéslemezt, szigetelés nélkül, 3,5 cm vastag aszfalttal burkolták. A kivitelezési munkák befejeztével 1961. január 5-én megtartották a próbaterhelést, s annak kielégítő eredménye után a hidat véglegesen átadták a forgalomnak. A szolnoki Tisza-híd Szolnok, amint az a fennmaradt feljegyzésekből, korabeli okmányokból és más írott emlékekből is kitűnik, mindig kulcs fontosságú átkelőhely volt a Tisza által elválasztott keleti és nyugati országrészek között. Hadi- és kereskedelmi utak találkoztak a révátkelőhely szomszédságában. Az első híd a török hódoltság idején, 1562-ben épült fel. A magyar mesteremberek munkájával épített fahíd a következő századok harcaiban, de az ország békés esztendeiben egyaránt fontos szerepet játszott. A környező települések költségén fenntartott és fel-felújított hidat 1909 tavaszán a meginduló jég elsodorta. Ekkor elhatározták egy korszerű, időálló híd megépítését. A dr. Mihailich Győző által tervezett régi híd alépítményét caissonalapozású hídfők és pillérek képezik; főtartója szimmetrikus rácsozású, háromnyílású Gerber-tartó, a Szabadság-hídéhoz hasonló elrendezésben. Nyílásbeosztása: 54,86+79,39+54,86 m. A befüggesztett tartó támaszköze 25,16 m. Pályabeosztása: 0,60+4,80+0,60 m. A befüggesztett tartórészt dereglyén szerelték össze, majd beúsztatva a helyére emelték a konzol végekre szerelt csigasorokkal. Ezen a hídon alkalmaztak hazánkban először két-irányban teherbíró vasbetonlemezt az acélhidakon szokványos zórésvasas pályaszerkezet helyett. Az 1912-ben felépített hidat 1919-ben a román intervenciós hadsereg felrobbantotta. A mederbe zuhant szerkezetet kiemelték és megjavítva 1920-ban ismét forgalomba helyezték. A második világháború végén, 1944 októberében a visszavonuló németek ismét felrobbantották a hidat. A szerkezet rongálódása rendkívül súlyos volt, az akkori helyzetben nem is lehetett gondolni az eredeti állapotban való helyreállításra, mert ehhez sem anyag, sem berendezés nem volt biztosítható. Ezért a középső nyílásban csőanyagból a Kossuth-hídéhoz hasonló két83