Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A vásárosnaményi Tisza-híd
Zsamboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) Az A.36.24.12 jelű folytacél anyagból készült szerkezet gyári kapcsolatai hegesztett kivitelűek. Ez a tény hatalmas lépést jelentett a hegesztett szerkezetek terén, mert a világviszonylatban is jelentős fesztávolsága mellett a 70 mm vastagságú öviemezek hegesztését csak alapos, rengeteg tapasztalatot nyújtó előzetes kísérletsorozat sikeres eredményei alapján, gondos ellenőrzés mellett lehetett elvégezni. A gyártást a győri Magyar Vagon- és Gépgyár hídgyárában folytatták. A főtartók hegesztéseit a Műegyetem Mechanikai Technológiai Tanszéke röntgenezéssel vizsgálta. A hibás kötéseket azonnal megjavították. A kész gyártási egységeket, melyek közül a legnagyobbnak a hoszsza 22 m, a súlya majdnem 20 Mp volt, vasúton szállították Vásárosnaményba. A helyi közúti szállítás távolsága mindössze 3 km volt, mégis igen sok akadályt kellett leküzdeni. A szállítás útvonala a Krasznán át vezetett a helyszínre. A Kraszna-híd akkor még ideiglenes jellegű faszerkezet volt, amely erősítés nélkül nem volt alkalmas a hídegységek és a szállítóeszközök terheit elviselni. Ezért csaknem 100 m 3 állványfával megerősítették. A vasútállomáson is volt akadály, itt a romos víztorony útját állta volna a különleges szállítóeszközökkel való manőverezésnek, tehát azt el kellett bontani. Már a gyártás alatt megkezdődött a felkészülés a szerelésre. A magas átfolyási szelvény tartása miatt a nagy nyílás teljes beállványozása nagyon sok faanyagot emésztett volna fel, azon kívül még az első világháborús roncsok is megnehezítették volna a cölöpözést. Úgy döntöttek tehát, hogy csak a két szélső nyílást állványozzák be, a középsőben pedig segédjármot készítenek, s az elbontásra ítélt régi pillért is ekként fogják felhasználni. A szerelést a bal parti nyílásban, portáldaru segítségével végezték, majd a meder felé kissé konzolosan túlnyújtott szerkezetet sarukra engedték. Ennek tetején a középső nyílás szerkezetének (101,70 m) mintegy 80 m hosszú darabját (160 Mp) állították össze. Mikor ennek kb. 3/5-e kész volt, a meder felé kellett tolni, mert a rövid oldalnyílás hosszabb szakasz szerelését nem tette lehetővé. A hiányzó 2/5öt már úgy szerelték össze, hogy a futódaru majdnem egy helyben állt, mialatt a készülő szerkezetet folyamatosan a meder irányába húzták. A mederben épült segédjármot a magasabb szinten betolt tartó lesüllyesztésére alkalmassá tették. A betolópálya nem volt folyamatos, kétkét úgynevezett tolópadból állt. A mozgatás egyidőben két tolópadon történt, mialatt a másik kettőt hidraulikus sajtókkal váltották ki. A mozgatáshoz megfelelt volna akár 1-2 Mp vonóerőt kifejtő csörlő is, mégis 74
