Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Boráros téri Petőfi Duna-híd

A Boráros téri Petőfi Duna-híd tékadóan terhelve, ezek kölcsönös együttdolgozása csökkenti a nagy lehajlásokat. A főtartók anyagául 36-45 kg/mm

2 szilárdságú folytacélt választottak, 24 kg/mm

2 folyási határral és 20-27% nyúlással. A megengedett feszültség 1400 kg/cirT volt. A szerkezet nagyon gazdaságos volt, mert a nehéz pályatartók elmaradtak, a pálya a főtartók felső öveit összekötő másodrendű kereszttartókra fekszik fel, amelyeknek kis támaszközük (5,40-6,40 m) van és egymástól 1,20-1,80 m-re vannak. Nagyobb keresztirányú merevség és jobb teherelosztás érdekében a híd alsó- és felső öveihez egyaránt terveztek egy-egy szélrácsot, s ezen kívül minden keretbe keresztkötést is. Ily módon a terhelés egyidejűleg eloszlik a 4 főtartóra és a szélrácsokra is; összesen tehát 6 tartószerkezetre abban az esetben, ha a hídnak csak egyik oldala van megterhelve (a szerkezet csavarásra van igénybevéve). Ezt a teherelosztó és együttdolgozási hatást - a tervező Álgyay dr. elgondolásai alapján végzett - igen beható és pontos számításokkal követték. A számítások során lényegében egy igen sokszorosan határozatlan tartó rác s-rendszert kellett megoldani, ami nagy elméleti felkészültséget és óriási számítási apparátust kívánt meg, tekintve, hogy abban az időben a tartórácsok elmélete a mai fejlettségéhez viszonyítva még meglehetősen kezdetleges fokon állt. Mindenesetre ennek a számításnak volt köszönhető, hogy sikerült a szerkezeti magasságot betartani, s amellett a hidat a korszerű terheléseknek megfelelően építeni. A parti hídfők és mederpillérek alapozását pneumatikus módszerrel irányozták elő. A budai oldalon az agresszív talajvíz ellen (3-400 mg szulfáttartalom literenként) minden alaptestet szigeteléssel kellett körülvenni. A költségeket mintegy 9 millió pengőre becsülték. Az építési munkálatok 1933 tavaszán kezdődtek meg. Mint általában minden hídépítésnél, itt is a parti hídfők körül indult meg a munka, s csakhamar sor került a vasbeton szerkezetű süllyesztőszekrények építésére is. A Boráros-téri híd építésénél használtak először hazánkban nagyméretű, felül zárt vasbeton süllyesztőszekrényeket. A hídfők szekrényei 32,8x8,0 m alapterületű építmények voltak, amelyeket egy darabban süllyesztettek a kívánt mélységig. Ugyancsak egy darabból álló caissonokra - azonban nem vasbeton-szerkezetekre - alapozták a mederpilléreket is. E caissonok vasszerkezetüek voltak és a munkahelyre 57