Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Lánchíd történte

Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) Az épülő hídon 1849. január 5-én és 6-án császári sereg vonult át 270 ágyúval, 70 000 emberrel és 10 lovasezreddel. Ekkor még a merevítést szolgáló Howe-tartók nem voltak beépítve, a kereszttartókat hosszirányban csak hevenyészett pallózat kötötte össze. Az öntöttvas kereszttartók Magyarországon készültek. A hosszirányú merevséget Howe-rendszerü rácsos tartók biztosították. Szélrács nem volt, csupán a kereszttartók alatt feszítettek ki láncokat a hídtengelyre merőleges mozgások csökkentésére. A falazat melletti szélső kereszttartókat befalazott vaskampókhoz erősítették. 1849 márciusában Görgey csapatai közeledtek Pest felé, a császáriak ezért felszedették a híd fa pályaburkolatát és a budai nyílás két kereszttartójára lőporos ládákat helyeztek el. Görgey a megadásra felszólító levelében a híd felrobbantásának esetére megtorló intézkedéseket ígért. Hentzi lövette Pestet, s a híd is kapott néhány találatot. Május 21-én pedig, a vár eleste után Alnoch von Edelstadt osztrák mérnökkari ezredes a hídra ment és az egyik lőporos ládába hajította égő szivarját. A robbanás öt kereszttartót letépett, három másikat kettétört, a merevítőszerkezetet és a pályát mintegy 24 m hosszan elpusztította, és az ezredest darabokra szaggatta. Görgey azonnal elrendelte a híd helyreállítását, s ez hamarosan meg is történt. A győri ütközet elvesztése után, a magyar csapatok visszavonulásakor Dembinszky a budai nyílás pályaszerkezetét fel akarta égettetni. Clark súlyos tiltakozása után beleegyezett Dembinszky abba, hogy a pályaszerkezetet felszedik, és néhány kereszttartót lebontanak. A harcok megszüntetésével azután lehetővé vált a híd építésének zavartalan befejezése. A hidat végül 1849. november 20-án adták át a forgalomnak. Az építés költségei 6 244 801 forintot tettek ki, mely összeget a Lánchíd Rész vény társulat fektetett be, s mely összeg a hídvámokból és az 1840. évi XXXIX. tc-ben törvénybe iktatott szerződés biztosította egyéb jövedelmekből megtérült. A vasszerkezet súlya: 2139 tonna. Széchenyi István a hazája sorsa felett elborult elmével már nem léphetett többé a nyilvánosság elé. Szeretett hídját, amelyért oly sokat küzdött és áldozott, sohasem láthatta készen. Emlékét azonban megőrizte a híd. Több mint fél évszázad múltán az utókor a Lánchidat az ő nevéről nevezte el. 20