Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A Közúti Hídszabályzat
A Közúti Híd szabályzat szüntetése és a járdaterhek csökkentése kedvezően hat az építési költségek alakulására. A szabályzat módosítását azonban természetesen elsődlegesen a korszerű szerkezetek elterjedése és az azokkal kapcsolatos ismeretek fejlődése tette szükségessé. E korszerű szerkezetek számítása során egyre több nehézséget okozott a határigénybevétel alapján történő méretezés. Ez az eljárás megfelelő az olyan esetekben, amikor egyszerű igénybevételekről van szó. Ekkor ugyanis az állandó, illetve az esetleges jellegű terhek különböző arányú torzítása nem okoz nehézséget, viszont gazdaságos méretezést tesznek lehetővé. Az állandó és esetleges terhek bármely aránya mellett az esetleges terhek növekedésére ugyanakkora tartalék ("biztonság") áll rendelkezésre. A korszerű hídszerkezetek kialakulásával egyre gyakrabban fordulnak elő összetett igénybevételek, továbbá olyan esetek, amikor terhelő erők és terhelő mozgások egyidejűleg hatnak. Ilyenkor a mértékadó igénybevételt különféle igénybevételek összegezésével kellene előállítani, ami nem mindig lehetséges, s egyes esetekben a határigénybevétel is csak kísérleti úton lenne megállapítható, ezért a méretezés a határállapot alapján nem oldható meg. Az ilyen természetű problémák, pl. a hegesztett acélszerkezetek többtengelyü feszültségállapotba kerülhető varratainak méretezésekor, vagy öszvérszerkezetek tervezésekor jelentkeznének. Hasonlóképen a másodrendű elmélettel számítandó szerkezetek (függőhidak, lapos ívek) erőtani számítását sem lehet határállapot alapján elkészíteni, mivel ezeknél is a terhelő erők, és mozgások együttes hatására ténylegesen fellépő feszültségeket kell meghatározni, s erre a különböző tényezőkkel torzított értékek nem alkalmasak. A határállapot alapján méretezett szerkezet minden eleme ugyanannyiszoros túlterhelést bír el, függetlenül az állandó és az esetleges teher arányától. Ezért szokás ezt a méretezési módot az egyenlő biztonság alapján történő méretezési eljárásnak is nevezni. Egyre inkább tért hódít azonban az az irányzat, hogy a méretezésnél szerephez kell jutnia a tönkremenetellel szemben vállalt kockázatnak is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jelentősebb szerkezeti elem tönkremenetele lényegesen nagyobb veszélyt jelent, mint egy alárendelt elem törése. Ebből egyenesen következik, hogy nagyobb veszély esetén csak kisebb kockázatot szabad vállalni, és viszont. Az egyenlő biztonság alapján álló eljárás azonban nem felel meg ennek az elvnek. De sokkal inkább olyan eljárás, amely a differenciált megengedett feszültségek 133
