Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A vasszerkezetű hidak anyagai
Zsamboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) A szerkezetek fejlődésére nagy hatással volt az angol H. Cort találmánya: a kavartvas, mely nevét onnan kapta, hogy a szénnel kevert nyersvasat lángkemencébe helyezve az olvadékot hosszú vasrudakkal keverték. így érték el, hogy a szén és egyéb szennyezők a folytonos kavargatás során az olvadék felszínére kerülve kiégtek. A csökkent széntartalmú vas olvadáspontja azonban magasabb, mint a szennyezetté, így, mivel az akkori kemencék kezdetleges technikája nem tudott elegendő magas hőmérsékletet biztosítani, a finomítást elég hamar befejezték. A lángkemencékből kiemelt lepényekből a salakot kovácsolással eltávolították, majd rudakat hengereltek. Ezekből a rudakból fehérizzó állapotban kovácshegesztéssel (innen a másik elnevezés: hegeszvas vagy hegesztett vas) kötegeket készítettek, amelyeket azután hengerléssel alakítottak tovább. Az eljárás nem eredményezhetett és nem is eredményezett homogén anyagot. A hegeszvas szabad szemmel is láthatóan rostosán réteges szerkezetű, szilárdsági tulajdonságai szálirányban sokkal kedvezőbbek (o B = 33-40 kp/mm 2 ), mint arra merőlegesen (a B = 2430 kp/mnT). Különösen szembeötlő a nyúlásértékek nagy eltérése: szálirányban 12-20%, keresztirányban 3-5%. Mégis, az anizotrop tulajdonságok ellenére ez az alapanyag óriási lehetőségeket rejtett magában, s hogy ez nem maradt kihasználatlanul, arra a vasszerkezetek múlt századbeli hatalmas léptű fejlődése szolgáltat ékes bizonyítékot. A kohászat módszerei és termékei fejlesztésének fontos állomása a nagy tömegű acél előállítására alkalmas első konverter felállítása 1855ben (Bessemer). Majd a bázikus bélésű konverter (Thomas, 1878) lehetővé tette a magas foszforszennyezésü nyersvasak feldolgozását. A Martin fivérek által alkalmazott tűzi frissítés lehetővé tette a nagyon magas olvadáspontú ócskavas-anyag adagolását, s mivel módszerüket összekapcsolták a Siemens-féle regeneratív tüzelőeljárással, a módszer végül is mint Siemens-Martin eljárás terjedt el világszerte. A konverterek, a Martin-kemencék és nagy befogadó képességű (300 t-ig) Talbot-kemencék az acélt folyékony állapotban állítják elő, ezért a ma járatos acélfajtákat közös néven folyasztott vasnak, helyesebben folytacélnak szokás nevezni. A hazai gyártású folytacélok Siemens-Martin eljárással készülnek. A különböző célok és feladatok igényeinek kielégítésére a legkülönbözőbb mechanikai tulajdonságú acélokat állítják elő. Hídszerkezetekhez az elmúlt évtizedek során főként a következő szilárdsági feltételeknek megfelelő SM-acélokat alkalmazták: 12
