Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Közúti Hídszabályzat

Zsámboki Gábor; Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) c) A támaszpontok mozgásának hatása, amennyiben azok a szerkezet biztonságát csökkentik, d) Földnyomás, e) A vízfelhajtóerő és a víznyomás, f) A dinamikus tényezővel növelt mozgóterhelés. II. Mellékerők és hatások (járulékos erők): a) Szélteher, b) Fékezőerő, c) Egyenlőtlen hőmérsékletváltozás, d) Korlátra ható terhelések, e) A támasznál fellépő súrlódás, f) Esetleges egyéb mellékerők (pl. hó-, jégteher). Az Ideiglenes Szabályzat a Szabályrendelettől eltérően - a mai terminológiának megfelelően - definiálja az igénybevétel fogalmát. E szerint: Igénybevétel alatt a belső erő (hajlító nyomaték, rúderő, stb.) értendő. Ez a szabályzat határfeszültségen alapuló méretezési eljárást ír elő. A mértékadó igénybevételt a kifejezések nagyobbika adja. Itt: n! = a teljes biztonsági tényező, értéke 1,5 n

2 = a csökkentett biztonsági tényező, értéke 1,25 Y

a = az I. csoportban felsorolt hatásokból származó legkedvezőtlenebb igénybevétel Y

m = a dinamikus tényezővel szorzott mozgóteher Yj = a járulékos erőkből származó igénybevétel Cj = a járulékos erők egyidejű határának valószínűségét kifejező tényező. A határigénybevétel fogalmát is megadja a Szabályzat. E szerint: határigénybevétel az a belső erő, mely a vizsgált elem teherbírásának várható alsó határára jellemző, vagyis arra, amikor a vizsgált szerkezeti rész teherbírása (használhatósága) éppen megszűntnek tekinthető (pl. szakadás, folyás, kihajlás következtében). 124