Közúti hidász almanach 2004 (Lánchíd füzetek 1., 2005)

Tanulmányok - Mérnökportrék - Dr. Palotás László

HIDÁSZ ALMANACH 2004 Mérnökportrék 3500 cseh koronányi adóságot. Nagyon jól kerestem, mert rögtön rendes tanársegéd lettem, mellékmunkákat végeztem. 500 pengőket kerestem abban az időben, ami óriási összeg volt. Igaz, hogy 18 órát dolgoztam naponta, de hát az nem baj. Summa summarum: a Takács cég meghallgatott engem, azt mondta nekem: „hát édes fiam, tudtam, hogy maga végzett, örülök, hogy most eljött hozzám, de tudja fiam, amióta maga elment, én vettem egy kis házat a nyitrai úton. Van egy kis kertem, tudja mi vegetáriánusok vagyunk. Gyerekünk nincs, a kertben megterem minden, meg egy kecskénk is van, csak kenyeret kell sütni. Nekem erre a pénzre semmi szükségem nincsen, de egyet kérek magától: ha az életben találkozik olyanokkal, akin úgy érzi, hogy segíteni kell, akkor maga is hasonlóképpen cselekedjék." Ez egy hitvallás 1929. november 1-je óta bennem, és azt hiszem, akik ismernek tudják, hogy mindig megpróbáltam segíteni. Hallgatókon éppúgy, mint az embertársaimon. Valóban ez nagyon szép hitvallás. Az egyetem elvégzése után Mihailich professzor tanszékén dolgozott professzor úr. Milyenek voltak a körülmények, illetőleg milyen volt a munka? 1928. december 12-én végeztem, akkor Mihailich professzor úr volt a dékán is és mikor én utolsó szigorlat után kijöttem, utánam jött és azt mondta: „no fiam, nem volna kedve hozzám jönni tanársegédnek?" Mivel én akkor már majdnem leszerződtem egy lecsapoló társulathoz Szabolcsba, mert akkor kevés végző mérnök volt, nem mertem igent mondani. „Jöjjön be holnap hozzám!" Bementem. „Kérem maga nálam is megkeresi ugyanazt, mint ott, 247 pengő 80 fillér lesz a fizetése, még ennyit keres hozzá, szóval 500-at itt is megkap, szóval jöjjön csak hozzám tanársegédnek." így kerültem ide tanársegédnek, és itt voltam egészen 1936. szeptember 15-ig. Közben ösztöndíjat kaptam: kétszer magyar ösztöndíjat, egyszer külföldi ösztöníjat. Kimentem Berlinbe, ott voltam tanársegédként az egyetemen egy évig. Igazán nagyon szép dolgokat tudtam produkálni ott is, és azóta itt is. A doktori szigorlatomat már itt csináltam meg, miután Berlinben éltünk a feleségemmel, az első gyerekünk ott született. Én kaptam engedélyt, hogy tovább maradjak ott, és ott csináljam meg a doktori eljárásomat. Meg is engedték nekem, de aztán az lett a helyzet, hogy a feleségem a másik gyerekkel is állapotos lett, inkább hazajöttem és itt tettem le a doktori szigorlatomat. Következő évben már, 1937. májusán megkaptam a doktori diplomámat is. 212