Közúti hidász almanach 2004 (Lánchíd füzetek 1., 2005)

Tanulmányok - Dobó István

HIDÁSZ ALMANACH 2004 Mérnökportrék és felelősségrevonás, idegeskedés. A megyei tanács elnöke le akart tartóztatni amiért nem jelentettem az eseményt senkinek, de a vele lévő katonatiszt ezt szerencsére nem tette meg, mert ő megértette magyarázatom, miszerint az ügyeleteken sehol sem volt akkor már senki sem, és ehhez jó volt, hogy voltak tanúim is! A Közúti Hídberuházót ottlétem egy éve után beolvasztották a minisztérium Hídosztályába. A feladat változatlan maradt. A Hídosztályon hamar nevet szereztem. Ennek egyik állomása volt a kisari Tisza-híd esete. A fahíd összedőlés előtt állt. Helyi vállalatok igénybevételével (szerszám, gép, ember, anyag) nekem kellett hozzá adnom a műszaki megoldást, tervet, műszaki irányítást és ellenőrzést. A Tisza jégzajlása az ideiglenes híd cölöpjeit igen elkarcsúsította, azonnali beavatkozásra volt szükség. Helyszínre kiérkezve felmértem a károsodást és a helyi adottságokhoz igazítva egy monolit vasbeton gyűrűs szarkofágot készítettünk a cölöpök kritikus szakaszaira. Ezzel a megoldással a provizórium az állandó híd megépítéséig tovább szolgálhatta a közúti közlekedést. A horvátkimlei Mosoni-Duna-híd akkor egy fahíd volt, amelynek megerősítése volt egyik feladatom. A cölöpözés kiegészítésével és a felszerkezet megerősítésével két napos munka után ismét átadtuk a forgalomnak. Érdekesség a hídépítésnél sok volt. Nem volt megfelelő műszaki előkészítés sem gépben, sem anyagban. Szinte minden esetben a teljes vasalást a helyszínen át kellett tervezni a rendelkezésre álló vasanyaghoz. Ezért nekünk, műszaki ellenőröknek kellett áttervezni a hidat. Erre természetesen a kivitelező sohasem volt hajlandó, a tervekbe bedolgozott, de nem vállalta a felelősséget. Az Uvaterv meg úgy le volt terhelve, hogy ha hozzájuk fordultunk volna, még ma sem állna az a híd. Sokszor tehát átterveztem a hidat, mert nem volt ilyen vas, csak olyan, és átterveztem még sok mindent, hogy lehessen dolgozni, az építkezés haladjon. Ilyen körülmények között építettünk rengeteg hidat. Megítélésem szerint ez volt a szakma csúcsa, amikor az ember terjesen egyedül van és neki kell kitalálnia mi az amit lehet csinálni, abban a pillanatban, azon a helyen, azokkal az emberekkel, anyagokkal, annyi idő alatt úgy, hogy jó legyen. A döntés megszületett, nem volt, aki azt zsűrizze, jóváhagyja, megcsináltuk és jó volt. Egy idő után önálló feladatokat is kaptam, majd egy idő után a minisztériumban megkaptam a teljes Tiszántúl hidász feladatait . Ez a régi 229