Közúti hidász almanach 2004 (Lánchíd füzetek 1., 2005)

Tanulmányok - Dobó István

HIDÁSZ ALMANACH 2004 Mérnökportrék A gimnáziumban elhatároztam, hogy erdőmérnök akarok lenni. Amikor oda került a sor, hogy már a felvételi tájékoztatót kellett nézni, kiderült, hogy ez nekem nem megy. Sopronban 200 pengő volt havonta a kollégium, ráadásul kötelező volt az egyenruha. Ez a család anyagi lehetősége miatt nem mehetett. Ha ez nem megy, akkor nem leszek erdőmérnök. Ezután megnéztem a tájékoztatót, és olyat kerestem, ami kint van a természetben. Végignéztem a felvételi tájékoztatót, főleg a műszaki témák érdekeltek. A választás során az általános mérnöki kar mellett kötöttem ki. Az egyetem alatt a fővárosnál volt ösztöndíjam, így minden nyáron másfél hónapot a fővárosnak dolgoztam. A beosztottak ekkor minden nyáron más területre kerültek. Voltam a vizeseknél, a csatornásoknál, és lettem volna a hidászoknál is, csak a háború közbeszólt és azon a nyáron már nem kellett emiatt a fővárosba utaznom. Ekkor elmentem a balassagyarmati Államépítészeti Hivatalhoz dolgozni, ahol gyakorlatilag is hidász lettem. Ekkor még itt nem volt háború, a hivatal folyó munkái e szakterületre vezettek. (1943-44). Az állami hivatalnál végigtanultam a gyakorlatban az útépítést, hídépítést. Szeptemberben nem mentem vissza az egyetemre, mert az egyre gyakoribb bombázások miatt annak nem volt már értelme. Azért megindult papíron az év, de már 44-ben ősszel nem volt rendes tanítás. így tehát Gyarmaton tovább dolgoztam mindaddig, míg nem jöttek közbe katonás dolgok. Szerencsémre a műegyetemen a harmad-negyed éveseket nem akarták kivinni bakának, hogy lőjék őket, gondolva hogy a mérnökre a háború után is nagy szükség lesz. Úgy gondolták, hogy a hallgatókat kiviszik Németországba, és ott fejezik be a tanulmányaikat. Addigra én belekerültem az ellenálló mozgalomba. Megkaptam a behívót a németországi kiutazáshoz. Elhatároztam, hogy nem vonulok be, hogy Németországba vigyenek, hanem a Görgey ellenállási zászlóaljnál vállaltam feladatokat egészen a háború végéig. Volt egy olyan nyílt parancsom, amivel én megvédtem magam igazoltatásoknál. így maradtam itthon és fejezhettem be később, szép lassan az utolsó évem az egyetemen. A diplomát végül 1950 elején szereztem meg. Előtte még le kellett tennem több vizsgát. Dolgoztam többfelé, többek között hidász területen is. Ez idő alatt kaptam kedvet a hidász szakterülethez. Ekkor a Közúti Hídberuházási Vállalatnál dolgozó kollégák hívtak maguk közé. A világháború esztelen pusztítása rengeteg tennivalót adott. Újjáépíteni 227