Közúti hidász almanach 2004 (Lánchíd füzetek 1., 2005)

Tanulmányok - Mérnökportrék - Dr. Palotás László

HIDÁSZ ALMANACH 2004 Mérnökportrék utószigorlatokat befejeztem, kijött a Mihailich professzor azzal, hogy nem volna kedvem jönni hozzá tanársegédnek? Mondtam, hogy igen, bár nagyon nehéz, mert én már félig leszerződtem egy szabolcsi lecsapoló társasághoz, ahol kevés mérnök volt. „Na jöjjön be hozzám", aztán elmondta, hogy itt is meg fogom keresni mellékesen. Ide is kerültem és itt voltam egészen 1943-ig de úgy, hogy mint rendes tanársegéd 1936ig, utána pedig mindig bedolgozó tanársegédként. Közben kimentem egy évre ösztöndíjjal Berlinbe, és az nagyon értékes idő volt számomra. Nemcsak azért mert ott született az első gyermekem, hanem azért is, mert az egyetemen megbecsültek. És tulajdonképpen már egy hónap múlva én tartottam előadásokat az ottani hallgatóknak, ismertettem a magyarországi viszonyokat, a magyarországi műszaki haladást stb. Állandóan foglalkoztattak. Ott volt nekem egy professzorom, aki magyar származású volt, annak az irodájában is dolgoztam külön. Neki köszönhetem aztán, hogy amikor hazajöttem 1936. szeptember 15-én, bekerültem a Kereskedelmi Minisztérium hídosztályára, mint szerződéses főmérnök, ami akkor roppant nagy szó volt. Ennek a professzornak a sógora volt az akkori kereskedelmi miniszter, és amikor idejött Pestre és felhívott engem, „na mi van magával" és én elmondtam, „no akkor majd intézkedem én" - már a következő nap megkaptam az értesítést, hogy menjek be a minisztériumba. Át is mentem szeptember 15-től, de itt megtartottam a tiszteletdíjas tanársegéd címemet, éveken keresztül. Roppantul szerettem oktatni, és most is azt csinálom tulajdonképpen. Végtelenül szerettem. Ebben az időben milyen tárgyakat oktatott? A II. számú Hídépítési tanszéken voltam, oda tartozott a hídépítés, általános hídépítés, hídépítéstan I, amiben elsődlegesen vasbeton volt, a keresztszerkezet, a héjszerkezet és az építőanyag. Ez volt az a tárgykomplexum, amit akkor nekem meg kellett jól tanulni, és nagyon szerettem, és mit tesz a sors, ugyanezeket oktattam aztán később mint meghívott előadó, majd mint rendes egyetemi tanár. Sőt, még valamit hozzá kellett tennem, engem a közlekedési miniszter megbízott azzal, hogy az akkor megalakuló Közlekedési Műszaki Egyetem Mechanika és tartószerkezet tanszékét vegyem át, oktassak mechanikát. Ez volt a szegedi megbízás? Szegedi, illetőleg aztán szolnoki megbízás, én mondtam hogy nem vagyok mechanika szakos, erre azt mondta Gerő, hogy „kérem maga egy 214