Közúti hidász almanach 2004 (Lánchíd füzetek 1., 2005)

Tanulmányok - Mérnökportrék - Dr. Palotás László

HIDÁSZ ALMANACH 2004 Mérnökportrék A középiskolát Érsekújváron végezte? Érsekújvárott végeztem, a római katolikus főgimnáziumban. Mikor első éves koromban beiratkoztam, akkor a Szegláti tanár úr lett az osztályfőnököm. Kérdezte tőlem, hogy ki vagyok, mi vagyok? Elmondtam. Erre azt mondta, no akkor fiam menj oda a Noszkai tanár úrhoz, ő a segítőnek az elnöke, és mond el, hogy te árva gyerek vagy és mond el, hogy roppant nehéz körülmények között élsz. Odamentem, Noszkai tanár úrnak elmondtam. No fiam holnap gyere be a segítőbe mindent kapsz. Attól kezdve kaptam, nem csak könyvet, irkát, hanem mindig gondoskodtak arról, hogy cipőt a László féle cipőgyárban, ruhát a Steiner bácsinál kapjak, és azonkívül gondoskodtak arról, hogy tanítványom is legyen később. Én elsős gimis korom óta mindig tanítottam. Elsős koromban már kijártam a legközelebbi erdőbe, ott volt egy erdész, annak a gyerekét tanítottam. Saját osztálytársam volt, de később is így volt. Egy-két tanítványról mindig a tanáraim gondoskodtak. Később mikor felsős lettem, a tanács és a gimnázium megszavazta számomra Simor János hercegprímás ösztöndíját. Ezért aztán kicsit könnyebben ment már az életem, bár ötödikes koromtól kezdve jól tudtam már keresni, mert két-három tanítványom volt. Mindig igen gazdag gyerekeket adtak át nekem a tanárok tanításra, és ezzel tulajdonképpen még az anyámat is tudtam támogatni, nem hogy én el tudtam magamat tartani. Erre ma is büszke vagyok! Igen, most időben tulajdonképpen hol is járunk, tehát a középiskola vége az még Érsekújváron volt? Érsekújváron 1924-ben érettségiztem. Természetesem Summa cum laude. Utána kerültem Pestre, az egyetemre. Csehszlovák állampolgár lévén, nem tudtam, hogy hogyan leszek itt. Meghallotta ezt az egyik ottani szegény papírkereskedő, aki azt mondta nekem, hogy jöjjek el hozzá, szeretne velem beszélni. Elszaladtam hozzá este. Azt mondta: „Nézze fiam, én látom, hogy maga mit kínlódik az életével. Tudom, hogy most Pestre akar menni, tanulni. Hát akkor a következőt javaslom: amikor magának pénzre van szüksége, ír nekem és én küldöm, majd ha végez, visszaadja. Tudom, hogy meg fogja maga helyét ott találni." A poénja ennek az egész ügynek az, hogy amikor én végeztem 1928-ban, magyar állampolgár lettem. 1929. november l-jén tudtam hazamenni, már magyar útlevéllel. Kiadtak a csehek, mert én katonaszökevény voltam elvben. Akkor fölkerestem a Takács céget este, és letettem elébe 211