A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1994-1999. (2001)
A közúti szakgyűjtemény fejlődése 1994-1999 között (Szászi András)
A KISKŐRÖSI KÖZÚTI SZAKGYŰJTEMÉNY ÉVKÖNYVE 1994-1999 Az adattár és gyűjtemény fejlesztése Az építmények Az utcai épületben kerülne kialakításra egy tanácsterem a régi könyvraktárból. Az új könyvtári tárolórendszer mellett egy olvasóterem kialakítása szükséges. Az új ingaüanból raktárhelyiségeket, illetve vendégszobákat lehetne kialakítani, hogy a kutatók több napot is eltölüies r senek helyben. A kiállítási épületben a felszabaduló hellyel bővítetten lehet majd az időszaki kiállításokat megrendezni. A szabadtéri területen szükséges a meglévő mellé több nyitott színt építeni a felújított gépek minél hosszabb ideig történő jó színvonalú megőrzéséhez. Hosszú távon a nem kiállított anyagok és eszközök, illetve a folyamatosan érkező iratanyagok tárolásához szükséges lesz új raktárhelyiségek biztosítására. A házilag végezhető karbantartásokhoz, gépfelújításokhoz mindenképpen szükséges egy kis műhely kialakítása, kéziszerszámokkal felszerelten, ahol a kiállítások építésének előkészítését is el lehet végezni. A kiskőrösi szakgyűjtemény és évkönyve Miért fontos a szakgyűjtemény? Minden szakmának kötelessége, hogy ápolja és megőrizze az elődök emlékét, gondozza hagyatékukat, méltó és tanulságos módon gondoskodjék a hagyományok továbbviteléről. Különösen fontos a hagyományok ápolása a közúti szakmában, mert az ezen a területen végzett munka mindig és mindenhol a szó szoros értelmében közügynek számított és számít. Közügynek, mégpedig fontos közügynek számít az utak helyzete a kereskedelem és a hadviselés kezdeteitől. A mai napig a gazdaság és a védelem elsőrendű tényezője a közút, ráadásul ma az éleüninőség egyik meghatározó tényezőjévé is vált. Az utakon dolgozó emberek minden időben a társadalom megbecsült tagjai voltak. Munkájukat mindig kritikus szemek figyelik, eredményeiket a közlekedők közveüenül ellenőrizni tudják. Az utasok zord körülmények között, hóban, sárban, esőben, viharban is dolgoznak, szolgálataikra mindig számítani, segítségükben mindig bízni lehet. Munkaeszközeiknek nagy része is ismert mindenki számára. Ki ne ismerné az úthengert vagy a közúti jelzőtáblákat? A szakma múltja nagyon gazdag, a mai értelemben szabályozott közúti igazgatás is több mint százéves. A továbbfejlődés egyik feltétele ma is az, hogy a tradíciókat megismerjük, gondozzuk és továbbadjuk utódainknak. Ezt a célt szolgálja a Kiskőrösön található közúti szakgyűjtemény. A gyűjtemény célja a közúti szakma hagyományainak bemutatása. E cél érdekében gyűjti a jellemző tárgyakat, eszközöket és dokumentumokat, a lehető legtöbbet megőrizve az utókor számára. A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény története A közúti szakgyűjtemény alapját Lévárdy Imre teremtette meg. Érsekújváron és Vágsellyén útmesterként dolgozva, a harmincas években kezdte gyűjteni a szakma eszközeit, tárgyait. Mikor 1947-ben Kiskőrösre költözött, magával hozta gyűj te menyét, majd tovább gyarapította. Az anyagot először 1968-ban állították ki. Az ekkor rendezett kiállításnak nagy sikere volt. A következő években a gyűjteményt az alapító lakásának egy részében állította ki. E kis állandó kiállítás mellett több helyre sikerült elvinni egy vándorkiállítás anyagát. 12
