A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1994-1999. (2001)

Az útügy a világrészközi út magyar szakasza kiépítésének tükrében

A KISKŐRÖSI KÖZÚTI SZAKGYŰJTEMÉNY ÉVKÖNYVE 1994-1999 írta: gölniczbányai Elischer Pál országos középítési tanácsos Az útügy a világrészközi út magyar szakasza kiépítésének tükrében Alábbiakban kísérletet kívánok tenni arra, hogy rövid jellemző' keresztmetszetét adjam a magyar útügy fejlődésének az 1928-ik esztendő óta - Ebben az évben jelent meg ugyanis az utolsó nagyobb összefoglaló munka, mely a Kereskedelemügyi M. Kir. Minisztérium 1924-28. évi beruházási munkáiról s ezeknek keretében az útügyről részletesen beszámol. A magyar útügy alakulásának rajzát nehéz volna a maga teljességében vázolni, de éppen a világrészközi út magyar szakasza kiépítésének tárgyalásánál alkalom nyílik a jelentősebb események ismertetésére. Nagy, nehéz és felelősségteljes feladat egyes jelenségeket kiragadva mutatni be az egész útügyet, a statisztikus, a történetíró, a közgazdász, a kritikus és a politikus képességeivel kellene bírni ahhoz, hogy helyes képet tárhassak az olvasó elébe. Tisztában vagyok vállalkozásom merészségével, de bízom az ügy iránt érdeklődők jóindulatában, kik igyekezetemet látva, elnézéssel kezelik az alábbiakban elkövetendő' hibáimat. Az első hiba mindjárt az, hogy jelen tanulmányom igen hosszú lesz. Enyhítésül eló're felsorolom, hogy mivel kívánok alább foglalkozni: először az interkontinentális útról és nemzetközi, valamint magyar vonatkozásairól. Másodszor a közúti forgalom számlálásról, harmadszor a magyar állami utak építésénél alkalmazott pénzügyi megoldásokról, az építési költségek alakulásáról, továbbá az építések végrehajtásáról, az út jelenlegi kiépítettségi állapotáról, végül fenntartásáról és a megmaradó egyéb tennivalókról számolok be. A világrészközi út fogalma nem ismeretlen a magyar közönség előtt, sőt mondhatnók, bizonyos fokig a sajtó és a napi politika útján népszerűvé is vált... Hihetetlenül is hangzik a magyar ember számára, ki ritkán jut el az ország fővárosába, még ritkábban a határokon túlra és talán egyáltalán nem Londonba, vagy Calcuttába, hogy e két utóbbi egymástól 12.300 km távolságban fekvő város között közúti összeköttetés létesüljön; (1. ábra) hogy gépjárművel utazzanak Indiából Angliába, vagy ami egyenesen meseszámba megy, Fokvárosból Cairón át Budapestre. Pedig megtörtént mindkettő. Már 1928-ban érkeztek indiai kocsik szárazföldi úton Londonba és a napokban látogatott meg bennünket itt Budapesten egy fokvárosi ismerősünk, ki saját kocsiján érkezett ide. A Touring Clubbok nemzetközi szövetsége (Alliance Internationale de Tourisme, röviden A. I. T.) 1930. évi istanbuli közgyűlésén feladatául tűzte ki a világrészközi út megépítésének szorgalmazását. Nem arról van szó, hogy kizárólagos automobilűt kiépítését kérik az olasz Autostradák vagy a német birodalmi gépjármű-pályák értelmében, hanem arról, hogy a meglevő közúti összeköttetések feljavításával az utat teljes hosszában gyorsan haladó gépjárművek számára járhatóvá tegyék. Az A. I. T. elgondolását induktíve vezetve le, magyar viszonylatban p. o. Kiskunfélegyházának érdeke, hogy Kecskemét és Kistelek felé jó közúti összeköttetése legyen, Kistelek viszont Félegyházán kívül Szegedet akarja közúton elérni, így kapcsolódik Kecskemét Szegedhez és Szeged Kecskeméten át Budapesthez, majd Győrhöz és Wienhez, illetve Szegeden át Belgrádhoz. Már különösebben hangzik fülünknek, hogy Csorlu Silivrivel keres közúti összeköttetést, s hogy ez egyrésze a Konstantinápoly-Drinápolyi útvonalnak; mégis Csorlu esete azonos Kiskunfélegyházáéval és a kétkedőket megnyugtathatom, hogy Kiskunfélegyháza legalább annyira különösen hangzik a külföldnek, mint nekünk Csorlu. A kétkedők másik csoportja azt mondja, hogy Budapesttől Belgrádig még csak el tudja képzelni az út megépülését, csak „annak a kis darabnak, ami még azután hátra van", annak a megépülésében nem bízik. A cikket a Magyarország Útügyi Évkönyve 1934. című kötet alapján betűhíven közöljük Budapest, „Élet" Irodalmi és Nyomda Rt., 1935 49