A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1994-1999. (2001)

A közúti igazgatóságok szervezetének változásai napjainkig (Balogh András)

A KISKŐRÖSI KÖZÚTI SZAKGYŰJTEMÉNY ÉVKÖNYVE 1994-1999 Az útfenntartó gépek, szállítóeszközök, személygépkocsik száma, és értéke az első" 10-12 évben megtízszereződött. A hómarók 1968-ban a Közgéptől az igazgatóságok állományába kerültek. Látva a téli útfenntartás, üzemeltetés fontosságát, a közlekedési tárca vezetése már a 70-es évek elején korszerű univerzális alapgépek beszerzését támogatta. A szállítójárművek száma fokozatosan nó'tt, életkoruk és működési állapotuk a közúti igazgatóságok állandó problémájává vált. A közúti igazgatóságok szervezeti rendszerében az egyik legnagyobb változást az 1983-as év hozta. 1983. június l-jével a tárca területén jelentős átszervezésre került sor. Maga a minisztérium is átalakult: az úthálózat üzemeltetésének, fenntartásának és a közúti igazgatóságok tevékenységének irányítását a Közúti Főosztály, a Közúti Közlekedési Főosztály és a Műszaki Fejlesztési Főosztály vette át. (Megalakultak a funkcionális főosztályok.) A korábbi 19 közúti igazgatóság helyett összevonások révén 9 nagyobb közúti igazgatóságot szerveztek, Budapest, Győr, Szombathely, Veszprém, Pécs, Szeged, Szolnok, Miskolc és Nyíregyháza székhellyel. Ugyanakkor a közúti igazgatóságok hatósági feladatainak egy részét a megyei tanácsokon megalakult közlekedési osztályok hatáskörébe utalták, és a hatósági feladatok megmaradó részét kezelői feladattá minősítették át. A KPM átszervezésével új minisztérium jött létre, a Közlekedési Minisztérium, korábbi hatósági jogkörének gyakorlására 1983. június 1-jétól létrehozták a Közlekedési Főfelügyeletet. Azokban a megyékben, ahol megszűntek a közúti igazgatóságok, ott koordinációs főmérnökségeket, Ül. megyei főmérnökségeket szerveztek. Ezek a megyei főmérnökségek, ahol az igazgatósági központok ezt engedték, megfelelő önállósággal űn. kis igazgatóságokként működtek, azonban a költségvetési szervekre jellemző költséggazdálkodás és az ebből fakadó központosítási törekvések a területi önállóság fokozatos csökkentéséhez, a hatáskörök egy részének elvonásához vezettek. A közúti igazgatóságok ebben a szervezeti formában több mint hét évig működtek, annak ellenére, hogy már a kezdet kezdetén megjelent számos irányítástechnikai probléma, a megyékkel történő áttételes egyeztetések, a források elosztásának kezelése rámutatott az átszervezés hiányosságaira. A közúti igazgatóságok kezelői kötelezettsége és ezzel összefüggő felelőssége jelentősen megváltozott és szigorodott az utakról szóló 1962. október 21-i. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezésével és a közúti közlekedésről szóló 1988. I. tv. megalkotásával. 1989. január 1jén a Közlekedési Minisztérium megszűnt és feladatait a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium vette át. 1989. október l-jével a Budapesti Közúti Igazgatóságból az Autópálya Főmérnökség kivált és Autópálya Igazgatóság néven önálló igazgatósággá alakult. 61/1989. MT-rendelettel 1989. szeptember 1-jétol létrehozták az Utalapot, melyet a későbbiek során törvényi szinten szabályoztak. A közúti igazgatóságok irányítását ezt követően egy rövid időszakra a Közúti Főosztályból és a Közúti Igazgatóságok Koordinációs Központjából alakult Közúti Főigazgatóság látta el. 1990-ben a rendszerváltást követően a minisztérium szervezete újra átalakult, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium keretei között megalakult a Közúti Közlekedési Főosztály. Ezt követően 1991. január l-jével ismét megalakultak a megyei közúti igazgatóságok. Megszűnt a Közúti Főigazgatóság és helyette a Közúti Közlekedési Főosztály közúti alágazati feladatainak segítésére, a közúti igazgatóságok tevékenységének koordinálására, az Útalap kezelésére létrejött az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság. Az igazgatóság tevékenységében is jelentős változások történtek, a megfelelő nagyságrendű állami feladatok mellett az igazgatóságok vállalkozási kényszere megszűnt, így ez a tevékenység háttérbe szorult és az erőket az úthálózat állapotára, esztétikai megjelenésére, a közlekedés biztonságával összefüggő feladatok ellátására lehetett összpontosítani. 42