A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

Az első magyarországi forgalomszámlálást 1869. április 18-án rendelték el. A rendelet szövege nem ismert, de a kapcsolódó iratanyagból kiderül, hogy a folyó évben két nyári, és két őszi hónapra osztva, összesen négy havi számlálást írtak elő. Az időközben Magyarországhoz csatolt nyolc erdélyi mérnöki hivatal értesítéséről a minisztérium egy későbbi rendelete intézkedett. E hivatalokkal itt közölték, hogy „felette kívánatosnak mutatkozik, hogy a fenntartási költségek helyes megítélése végett mennél biztosabb és használhatóbb adatok szereztessenek meg, a fennálló forgalom mekkoraságára nézve." [4] A fennmaradt iratanyag [5] megőrizte a minisztérium és a megyei hivatalok közti levelezést, amelyben a vármegyék főleg a számlálási nyomtatványokért folyamodtak. Egyes hivatalok azonban megküldték a számlálással kapcsolatos egyéb észrevételeiket, javaslataikat is, így az észlelést kísérő gyakorlati problémákról is képet kapunk. így több hivatal is kifogást emelt a számlálás időtartamával és dátumával kapcsolatban, hivatkozva az „év különböző szakaiban felettébb különböző kereskedelmi terményszállításokra." A nem reprezentatív felmérés elkerülése érdekében javasolták a számlálási periódus kibővítését. Szintén nem minden hivatal értett egyet a számlálást végző személyzet kijelölésével sem, a megbízandó útkaparókat ugyanis nem tartották elég rátermettnek az észlelés megfelelő végrehajtásához. Végül a számlálás alapegységét is félreértések övezték, egyes hivatalok a fogatok számlálásáról, mások a „járóművek eleibe fogott vonólovak" feljegyzéséről emlékeznek meg. Sajnálatos módon a feljegyzések mellől a számlálási eredményeket tartalmazó iratanyagot eltávolították, így a MOL forrásai alapján nem állapítható meg az első számlálási évben (hónapokban) mért forgalom. A közigazgatás működési mechanizmusát végiggondolva azonban logikusnak tűnt, hogy a minisztérium éves költségvetései tartalmazzanak utalásokat akár a forgalom nagyságára nézve is. A feltételezés helyesnek bizonyult, több költségvetés is viszonylag részletes adatokat közöl, az 1869-ben számlált forgalom nagyságát az 1871-es [6] és az 1872-es [7] költségvetés tervezete tartalmazza. 1870-ben - az időközben beérkezett visszajelzések alapján - az előző évitől eltérő, új számlálási utasítást adtak ki 8013. szám alatt. [8] Tóth a gyűjtemény 1981-86-os évkönyvében majdnem teljes hosszában, szó szerint közli a rendelet szövegét, illetve ismerteti a számlálási-formanyomtatvány szerkezetét is, így ezek megismétlésétől itt eltekintek. A számlálást ekkor már egy éven keresztül, 1870. július 4-től 1871. június 4-ig kellett végezni, minden héten egy nappal későbbre csúsztatva a heti számlálás időpontját. A félreérthetően fogalmazott utasítás következtében a hivatalok eltérő módon értelmezték a rendeletet, a számlált napok száma az egyes vármegyékben 43 és 55 nap között ingadozott. Az észlelés során a könnyű és nehéz fuvarokat a vonóállatok száma szerint külön kellett feltüntetni. Az utasítás nem írta elő, hogy a számlálást mely napszakban kellett megtartani, egyes vármegyei feliratok azonban tartalmaznak erre vonatkozó utalásokat. A számlálások alapvetően nappal folytak, de jellemző volt, hogy tapasztalati alapon az éjszakai forgalom nagyságát is figyelembe vették az átlagos forgalom meghatározásakor. A júniusig tartó számlálási periódust követően a minisztériumnak szándékában állott az észleléseket tovább folytattatni. A minisztérium azonban feltehetőleg elmulasztotta a vármegyéket értesíteni erről a szándékáról, legalábbis ez derül ki egy 1871 szeptemberében kelt körrendeletből. [9] Az utasítás szerint a vármegyéknek az előző évi utasítás szerint kellett volna folytatni a számlálást, és ha azt beszüntették, akkor 1871. október 1-től 1872. szeptember végéig újra számlálniuk kellett. 1872 májusában a minisztérium 8628. számon újabb rendeletet adott ki a forgalmi észlelések folytatásának szükségességéről. [10] Az utasítás szerint folyó év június 16. és december 15. közt, a korábbi észlelést felfüggesztve, hetente kétszer, változtatott napokon kellett számolni. Kiemelték, hogy észlelést ne csak az eddigi helyeken, hanem a közbeeső pontokon is végezzenek, különösen a mellékutak beágazásánál, „legkiválóbb figyelemmel" ott, ahol „vaspályák" építése és újabbi megnyitása miatt megváltozott a forgalom, és „úgyszólván egészen más irányt nyert." A következő évi, 1873-as számlálásról semmilyen eredeti dokumentum nem került elő, részleteiben ismertté váltak viszont az 1874 második félévében folyt észlelés eredményei. [11] Az 117