A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

Ugyancsak 1992-ben sor került négy, új elven működő, szintén svéd, ejtő-súlyos teherbírásmérő (FWD) berendezés központi beszerzésére, melyekkel a következő évben elkezdődhetett a rendszeres állapotmérés. A négy berendezés segítségével a teljes hálózaton egyforma rendszerrel, egységesen és nagy mennyiségben lehetett mérni. Ekkor, tapasztalatok hiányában a dinamikus terheléseknek megfelelő módon történő mérés adatainak a statikus behajlási értékre történő átszámítása mellett döntött a szakma, ám csak ideiglenesen. Ez az ideiglenes állapot jelenleg is tart. A forgalmi adatok gyűjtése, rendszerezése, becslése és számítása talán a legnagyobb múltra tekint vissza. A három-öt évente végzett teljes körű forgalomszámlálást 1995-ben felváltotta az ú. n. gördülő rendszerű mintavételes mérés, amely megbízhatónak bizonyult. A baleseti adatokat a rendőrség veszi fel és a Központi Statisztikai Hivatalon keresztül kerül be az adatbankba. A forgalmi rendre vonatkozó adatok között olyanok vannak, mint a burkolati jelek, a táblák, az úttartozékok, a jelzőlámpák, a gyalogjárdák, a gyalogátkelők, a vasúti kereszteződések stb. Ugyancsak 1992-ben kezdődött az ingatlan-nyilvántartás előkészítése, az adatok számítógépes nyilvántartása. Ez ugyan ne|n szerves része az adatbanknak, de azzal kompatibilis, rendszerben két éve működik. 1991 végén elkezdődött és 1992-re fölgyorsult a gazdasági adatok gyűjtése is. Megkezdődött a különböző költség-ráfordítások úthoz, helyhez kötve történő gyűjtése, hogy a későbbiekben mód legyen az elemzésükre. Ezen nyilvántartások azonban nem váltak rendszeressé, nem épültek be a műszaki, minőségi, forgalmi és baleseti adatok integrált nyilvántartási rendszerébe. Igazi lehetőség egy integrált útügyi információs rendszer kifejlesztésére napjainkban van lehetőség, az informatika, a távközlés, és a számítástechnika jelenlegi szintjén. 3.2 Adattárolás A közúti igazgatóságok (KIG) a 80-as évek közepétől mind erőteljesebben igényelték, hogy a központi számítógépen tárolt adatokból a saját adataik náluk is hozzáférhetőek legyenek. Ennek hatására 1989-ben, az akkori minisztériumi főosztály a decentralizálás mellett döntött és kezdeményezte a személyi számítógépre szervezett Területi Közúti Adatbank (TKA) létrehozását. Az 1990-től működő program lehetővé tette minden KIG számára, a személyi számítógépen tárolt saját adatainak helyben történő kezelését. Ezzel egyidejűleg a központi feldolgozások is az igazgatósági szintre kidolgozott TKA programokkal történtek, amelyek a többszörös tömegű adatkezelés számára természetesen lassúnak bizonyultak. Ezt megoldandó, egy új központi feldolgozói programrendszer kidolgozására került sor és ez az Országos Közúti Adatbank (OKA) nevet kapta. A jelenleg használt OKA 2000 térinformatikai rendszer elődjének számító program kidőlInterface of the OKA 2000 geographic information databank gozása 1991-ben kezdődött el és gyakorlatilag 1999-ig folyamatosan fejlődött és javult, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy az új térinformatikai programmal szemben támasztott műszaki követelményeket minél pontosabban meg tudjuk fogalmazni. Az adattípusok nyilvántartását a helyazonosítás köti össze. A 80-as évek elején végzett számos kutatás azt mutatta, hogy az eredeti útszám + szelvény helyazonosítás - ahol áttértek a számítógépes nyilvántartásra - sehol nem maradt változtatás nélkül. Ezekben a külföldi nyilvántartásokban az ú. n. csomópontelvű, vagy csomópont-orientált helyazonosítást alkalmazták. A hagyományos útszám + szelvény azonosításnak, valamint az újnak az elve tulajdonképpen ugyanaz: fix-pont - irány - távolság. A TKA ezt a csomópont-orientált helyazonosítást vezette be. Az OKA már az ú. n. kettős helyazonosítást használja, ami azt jelenti, hogy akár az input, akár az output bármelyik helyazonosítási formában megadható, a kettő között a gép automatikusan kapcsolatot - átszámítást - létesít. Az új térinformatikai programok ezt egy új helyazonosítási móddal egészítik ki, a jellemző pontok GPS koordinátájával. A személyi számítógépek kapacitás-korlátjai, továbbá a felhasz91