A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

helyi kőbányák művelése...". Ilyen vállalatok létesülnek minden megyeszékhelyen. (7. Ábra) Majd a következő évben, 1950-ben megalapítják a további, országos hatáskörű építési vállalatokat is (Aszfaltozó és Kövező N. V., Betonútépítő N. V. és a Makadámút Építő N. V.). Összefoglalás Magyarország közúti hálózatának szilárd burkolattal történő kiépítése mérnöki irányítás mellett a XVIII. század közepe táján indult meg. Az országot uraló Habsburg kormányzat az állami építkezések szakszerű irányítására elrendeli az Országos és Megyei Építészeti Igazgatóságok létrehozását. Minden megyei önkormányzat köteles volt mérnököt alkalmazni a vízi-, a magas- és a közúti építkezések előkészítésére és lebonyolítására. A közutak kialakítása és azok fenntartása, jellegénél fogva területileg a legkiterjedtebb lévén, a legkiterjedtebb igazgatási és fenntartási szervezetet igényelte. Ezért vármegyénként több útmesteri körzetet szerveztek, amely körzetek úthálózatának műszaki ügyeinek intézését az útmesterekre bízta. Kezdetben elegendő volt, ha az útmester írni, olvasni és számolni tudott és valamilyen iparos szakmának (ács, kőműves) mestere volt. Ahogyan növekedett a kiépített úthálózat hossza s vele a közúti forgalom nagysága, úgy vált szükségessé, hogy az útmesterek az utak szerkezeti kialakításában egyre több ismeretre tegyenek szert. Ez vezetett oda, hogy az Építészeti Igazgatóságok szerepét 1876-tól a megyei Államépítészeti Hivatalok vegyék át, ahol a közutak műszaki ügyeit mérnöki képesítésű szakemberek intézték. E hivatalok területi szakemberei lettek az útmesterek, akiktől immár több irányú műszaki ismereteket is megköveteltek. Ezeket az ismereteket kezdetben a gyakorlat során szerezték meg. A XIX. század utolsó éveiben megszületett első közúti törvény nyomán 1903-ban létrehozzák az útmesteri iskolákat, az országban tíz helyen s ezekben fokozatosan minden, már alkalmazásban lévő útmester és e pályára térni szándékozó egyén megszerezhette az útmesteri képesítést. Az első világháború végén ezek az iskolák megszűntek s a közlekedési szaktárca csak esetenként szervezett tanfolyamokon képeztette ki az útmesterek személyi állományát. IRODALOM [1 ] Tóth Andrásné - Polónyi Nóra: A magyar állami műszaki szervezet kezdetei (in: Levéltári közlemények, Bp.) [2] „Debreczen - Nagyváradi Értesítő", 1851. évi április 22. szám [3] Hajdú-Bihar megyei Levéltár (HBmL) IV.B. 902/a - az 1905. év márc. 5,-i megyei tvh. közgy. 5/1341 sz. határozata [4] HBmL IV.B.905/b - 141 fasc. 2405/1 812. sz. irat [5] Halmi Gyula: A világháború gazdasági okai és várható következményei (in: Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1915. évi22.sz.) [6] 63086/1928. K.M. II. (II.27.) [7] HBmL 905/b 221. fasc. 11900/1931 sz. irat s benne a 8836/1931. K. M. II./1. (X1I.31.) sz. leirat [8] HBmL IV.B. 905/b. 230. fasc. 3497/1932 sz. irat [9] 48.335/1933 K. M. La. sz. rend. (10) Magyar Közlöny 1945. évi 33. sz. (V.20.) 5400/1945. K. K. M. sz. remd. (11) Magyar Közlöny 1947. évi 126. sz (VI.7.) 2200/1947. É. K. M. 81