A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

Előszó

Nagy örömmel és tisztelettel ajánlom a „Közúti Szakgyűjtemény évkönyve 2000-2006," című kötetet minden olvasónak. Örömmel, mert most először nyílt arra mód, hogy a gyűjtemény a szakmaiságához méltó tartalmi és formai körülmények között jelenhessen meg egy válogatásban. Tisztelettel, mert a közutas múlt értékeit, a szakmai gyökereit, hagyományait minden közutasnak tisztelnie kell, és feladatunk biztosítani a lehetőséget, hogy a közvélemény minél szélesebb körben megismerhesse. Jóllehet, az évkönyv - melyet az olvasó most a kezében tart - hatodik alkalommal jelenik meg a gyűjtemény fennállása óta, mégis ez az első, mely forrásértékűén, kronologikus rendben mutatja be a közúti szakgyűjtemény kialakulását, fejlődését, működésének állomásait. Megismerhető a gyűjtemény anyaga, a fellelhető szakmai források - a szakmaiság megtartásával, de olvasmányos formában - melyek bemutatása a szakmán kívüli érdeklődő számára is közérthető. A kötetből megismerhetjük a szakgyűjtemény anyagát, a szakkönyvtárat, a térképtárat és a szabadtéri kiállítás tárgyait. Sokan ismerik a gyűjtemény anyagát, de úgy gondolom, hogy nem elegen vannak tisztában az értékmegőrző tevékenységével. Sokan keresik fel az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot, de nem sokan tudják, hogy a Feszty-körkép mellett az eredeti formájában felépített Útkaparó Házat is érdemes megtekinteni, a korabeli használati tárgyakkal, eszközökkel, a hétköznapi élet kellékeivel. Mindez a szakgyűjtemény kihelyezett kiállítása. Hasonlóan a vágsellyei (ma a szlovákiai Sala) „Feketeházy-Lévárdy" emlékszoba berendezéséhez, ahol Lévárdy Imre -a felvidéki születésű szakember, aki 1938-ban kezdte gyűjteni a környezetében fellelhető útügyi műszaki emlékeket, és ezzel megalapozta a szakgyűjtemény létrejöttét - volt útmester, és az emlékházban láthatóak mindennapi használati tárgyai. Külön felhívom az olvasó figyelmét a kötet második felében szereplő szakmatörténeti forrástanulmányokra. Ezek a munkák - a szerzők saját kutatásain, a szakgyűjteményben felelhető forrásokon, dokumentumokon és más visszaemlékezéseken alapulnak - szintén forrásként tekinthetők, és szolgálhatják a magyar közutas hagyományok, technológiák, a közútkezelő és az üzemeltetést segítő szervezetek megismerését. Minden múzeum életében mérföldkövet jelent egy évkönyv megjelenése, mert ez ad számot az elmúlt időszak eseményeiről, kutatásairól, a gyűjtemény gyarapodásáról. A kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény - profiljában, a Közlekedési Múzeum mellett az országban egyetlenként - 1975. óta foglalkozik az útépítés múltjának felderítésével és bemutatásával. A jelen kötet ugyan elsősorban az utóbbi hat év történéseit helyezi középpontba, de nem térhet ki magának a gyűjteménynek az alakulásától kezdődő, részletes megismertetése elől sem. Bízom abban, hogy az évkönyv, illetve a benne olvasható tanulmányok, és a szakmatörténet sokakat arra ösztönöz, hogy személyesen is felkeressék a kiskőrösi Közúti Szakgyűjteményt, vagy bármely kihelyezett kiállítását, a közutas múlt relikviáinak részletesebb megismerése érdekében. Ha legalább ennyit elértünk, már eredményesnek tekinthető a kiskőrösi „Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006." című kiadvány megjelentetése. Budapest, 2007. májusában László Sándor vezérigazgató Magyar Közút Kht.