A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

ték igénybe az ÁÉH szolgálatát a törvényhatósági utak műszaki ügyeinek ellátására. Ez a rendszer azután két világháborút is sikeresen átvészelve fennmaradt mindaddig, amíg a II. világháborút követő államosítások nyomán meg nem szüntették az ÁÉH-k szervezetét. 1.3 Az első útmesteri iskola Időközben azonban, a közúti törvény nyomán, az útmesteri rendszer fejlődése folytatódott. Az 1899. év februárjában, a Széli Kálmán elnöksége alatt megalakult minisztériumnak, Hegedűs Sándort és Horánszky Nándort követően a harmadik kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere, Láng Lajos az, aki létrehozza az útmesteri iskolát. Láng Lajosról annyit el kell mondani, hogy nem volt közlekedési szakember, hanem közgazdász és politikus, de volt egyetemi tanár is és Debrecen város országgyűlési követe s érdemei elismeréseként később bárói rangot is kapott. Tehát Láng Lajos mindössze másfél évig volt a tárca élén (1902. április 19. - 1903. november 3.), s az ő idejében megjelent miniszteri rendelet (84836/

II. 1902/1903. I. 31.) minden bizonnyal nem az ő kezdeményezése nyomán született meg. Mindenestre az ő nevéhez fűződik tehát az a rendelet, amely úgy rendeli, hogy „...Az ország 10 vidéki városában magyar királyi útmesteri iskola állíttassék fel...". A 10 vidéki város pedig a következő: Balassagyarmat, Brassó, Kassa, Kolozsvár, Lúgos, Nagyvárad, Nyitra, Máramarossziget, Pécs és Szombathely. Az iskolák célja „...Az állami és törvényhatósági, úgyszintén községi közutak építése, fenntartása és közvetlen felügyeletére alkalmas személyek nevelése...". A rendelet célul tűzte ki annak fokozatos elérését, hogy minden útbiztosi és útmesteri teendőket ellátó személy, tanfolyamon szerzett képesítéssel rendelkezzék. Ennek érdekében tehát az első útmesteri iskolák tanfolyamait 1903. december 1. napján el kell kezdeni. A rendelet további részleteiből a következőket idézzük fel. Az útmesteri iskolák vezetői mindenütt az említett városokban székelő ÁÉH főnökei s az iskola előadóit is ezen ÁÉH- k mérnökeiből, műszaki tisztjeiből kell összeállítani. Az iskola szorgalmi ideje két év. Ám az elméleti oktatást minden év december 1. és a következő év március 31. között kell megtartani. Az év további hónapjai a gyakorlati képzést jelentik, amely időben a hallgatók visszatérnek állomáshelyeikre, ahol olyan változatos beosztásban kell őket foglalkoztatni, hogy az útmesteri teendők minden ágát gyakorolhassák. A rendelet azt is meghatározza, hogy lehetőleg mely személyek kerülhetnek erre az iskolára. Mindenekelőtt az erős és egészséges testalkatú, 20 - 30 év közötti, kifogástalan erkölcsi magatartású férfiak, akik - lehetőleg - sikeresen elvégezték a középiskola négy osztályát. A legfontosabb feltétel „... a magyar nyelv bírása szóban és írásban...". Felvételre kerülhetnek a már útmesteri, törvényhatósági útbiztosi, vagy az ÁÉH műszaki tiszti beosztásban lévő egyének is, továbbá mindazok, akik beosztásuknál fogva kötelezettek az útmesteri iskola elvégzésére. De jelentkezhetnek az iskolába történő felvételre honvédségi, vagy csendőrségi szolgálatból leszerelt altisztek is, akiknek az életkora nem haladja meg a 30. évet. A rendelet részletesen előírja az iskolában oktatandó tárgyakat és azok témakörét. A műszaki mérések tárgykörében el kell sajátítani a hallgatóknak a geodéziai műszerek ismeretét, azok kezelését és használatát, a velük végezhető méréseket és számításokat, meg kell ismerniük a mérések segédeszközeinek a használatát, úgy mint a szög-tükröt, a szög-dobot, a függő ónt és a lejt-mérőt. A mérések közül meg kell tanulniuk kereszt-szelvények felmérését és felrajzolását. Továbbá el kell sajátítaniuk az egyszerűbb szerkesztéseket és rajzok elkészítését. Meg kell tanulniuk az egyszerűbb helyszínrajok készítését. A számolás tárgykörében oktatni kell a négy alapművelet elsajátítását, a négyzetre emelést és a gyökvonást. A geometria tárgykörében pedig oktatni kell a sík, és térmértan alapelemeit s ezek között a térkép-olvasást. Az oktatandó építési munkák tárgykörébe tartoztak a földmunkák és az alapozások általában, az útépítési alapozások, kötő- és fedőmunkák készítése zúzott kőből és a kőburkolatok készítése. Oktatni kellett a magasépítés és a hídépítés alapelemeit, valamint az építési anyagok fajtáit és azok tulajdonságait. Végezetül kötelező tárgy volt az alkotmánytan és az új közúti törvény is. A rendelet szerint az iskola működtetéséhez szükséges tan- és más segédeszközökről az iskola helye szerinti ÁÉH volt köteles gondoskodni (geodéziai műszerek és segédeszközeik, útépítési és útfenntartási eszközök, szerszámok és egyéb segédeszközök). Végül a rendelet felkért minden megyei törvényhatóságot, hogy az útmesteri iskola fenntartási céljaira szavazzanak meg évi 630 korona hozzájárulást. A rendeletet egyes vármegyék felháborodással fogadták mondván, hogy az sérti a megyék önállóságét, függetlenségét, különösen sérelmesnek tartva az évente fizetni kért pénzügyi hozzájárulást. Volt olyan vármegye s éppen ilyen volt szűkebb pátriám várme74