A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

hány rövidebb útszakasz mellett a Buda-Graz, a Pest-Vácz-Kassa és a Szeged-Temesvár útvonalak forgalma emelkedett a többi fölé, a legforgalmasabb azonban a két kelet-szlavóniai, Eszékről kiinduló államút volt. Kifejezetten alacsony, 300 vonóállat alatti forgalom jellemezte ugyanakkor Erdély középső térségének számos államútját. A korabeli viszonyok részletesebb, lokális magyarázata az észlelési adatokhoz helyenként hozzáfűzött szöveges magyarázatok alapján is lehetséges. A levéltári kutatások során az 1870/71-es számlálási eredményekhez fűzve fennmaradtak olyan szöveges kommentárok is, amelyek utalnak az 1869-es eredményekre is. A székesfehérvári hivatal jelentéséből tudjuk hogy az 1869-es feljegyzéssel egyezően, a „gratzi" út érdi szakaszának forgalma a Tárnokról, Sóskútról valamint az eszéki útról, főleg a népes hetivásárokra beáramló szekerek miatt, kiemelkedően magas volt. A hivatal megállapította továbbá, hogy a martonvásári szakasz forgalma szintén egyezett az 1869-essel, közel a pákozdi is, de már itt is, főleg azonban a csoóri szakaszon jóval kisebb volt az 1870/71-es forgalom, mivel az „igen népes országos vásárok napja a feljegyzés napjaival esetleg össze nem esvén; ezen körülmény a forgalom átlagos nagyságára befolyással bírt." Legérdekesebb azonban a hivatal Buda-eszéki útra vonatkozó megjegyzése, ahol az érdi és ercsi szakasz 1870/71-es forgalma az 1869-es számláláséhoz képest növekedett. Csökkent viszont az adonyi és dunapentelei szakaszok (feljegyzett) forgalma, mivel „a visszamenő sok hajós lovak - melyek gyakran a kocsihoz kötve részint az után szabadon futnak; felvéve nem lettek; még az előbbi 1869 évben ezen lovak is feljegyezve voltak." [12] A felirat számos olyan tényezőre világít rá, amelyek jelentősen befolyásolták a forgalom nagyságát. így a heti, vagy országos vásárok napjain történt vagy éppen elmaradt számlálások, a lábon hajtott állatok felvétele, de számos esetben az útépítések vagy éppen földcsuszamlások, árvizek folytán változó útminőség is mind jelentősen befolyásolták a mért forgalmat. Ezen problémákat a minisztérium érzékelte, és az adatok hitelességét javítani is igyekezett feliratokra adott válaszaival, egyes esetekben a rendeletek kiegészítésével. Az 1869-es számlálás eredményei inkább kortörténeti érdekességként fontosak, belőlük messzemenő következtetések sem a felvétel időtartama, sem a fennmaradt adatok ki nem elégítő részletessége, de a végrehajtást övező kezdeti bizonytalanságok miatt sem vonhatók le. Ezzel szemben sokkal árnyaltabb képet kapunk a hálózat forgalmáról az 1874-es forgalomnagyságok vizsgálatával. A Magyar Királyság területén (a Horvát- és Szlavónországra vonatkozó eredmények nem ismertek) az 1874-es számlálás során 42 út szerepelt az állami utak között. Az államutak hossza 6030 km, az észlelési szakaszok átlagos hossza pedig 7,2 km volt. A korábbiakhoz képest jelentősen bővült a hálózat, főleg a mai értelemben vett Erdélyben számos új útszakaszt nyilvánítottak államúttá. 1874-ben az országos napi forgalom (érvényességi szakaszok hosszával súlyozott) átlagos értéke 720 vonóállat volt. A regionális bontásban csoportosított forgalmi adatokat a 1. táblázat tartalmazza, míg az államutak szakaszonkénti forgalmát a 3. ábra szemlélteti. 1. táblázat Az államutak forgalma országrészenként [vonóállat/nap] 1874 Dunántúl 587 Észak-Kelet-Magyarország 885 Észak-Nyugat-Magyarország 495 Erdély 751 Országos átlag 720 Mind a táblázatos összesítés, mind a térképek az erdélyi és az északkelet-magyarországi utak egy részén tapasztalható nagyobb forgalommal szemben a Dunántúlra és ÉszaknyugatMagyarországra jellemző kisebb forgalomra utal. Ezen elétérés hátterében feltehetően a vasúthálózat kiépítettségének területi különbségei állnak. A forgalmi térkép alapján megfigyelhető - és ez egyben hitelesíti a számlálás elvégzésének pontos voltát is -, hogy a forgalmi maximumok a településhálózathoz kötődnek, a legnagyobb forgalmat a nagyvárosok környékén észlelték. 1874-ben 6-7 ezres maximumértékek, és 1500-3000 vonóállatos átlag-értékek mellett Pest-Buda és Brassó környékének forgalma volt a legmagasabb, de a Nagyzerind és Nagyvárad közti útszakasz, valamint az Arad, Temesvár, Kassa és Pécs környéki utak is nagy forgalmat hordoztak. Az ország nyugati felének forgalma lényegesen alacsonyabb volt. A Dunántúlon - a Buda környéki forgalmi gócot leszámítva - csak Mohács, Pécs és Nagykanizsa térségében volt hosszabb 119