A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

teljesítmény-orientált, az üzleti modell néhány elemének megjelenésével. A stratégiai tervezés, az átláthatóság biztosítása, a feladatok közbeszerzéssel történő vállalkozásba adása alapvetően meghatározza a közútkezelői tevékenységet. A hagyományosan vállalkozásba adható feladatok, mint az építési és a nagyobb fenntartási munkák, valamint a tervezés a kilencvenes években fokozatosan kikerültek a közúti szakirányításból. Az üzemeltetést és a kisebb illetve rutin fenntartási feladatokat azonban még nagyrészt a közútkezelő szervezeten belül végzik. A központi szakirányítás tevékenységi körébe tartozik a gazdasági menedzsment, a tervezés és adminisztráció, a szerződéskötés, az információ gyűjtése és terítése, továbbá más kapcsolódó műszaki és információs háttértevékenységek. A szakbizottság által felállított 5 fázisú gazdasági modell a teljesen állami irányítástól a független piaci szereplőkig terjed. E modellben a magyar közúti szakirányítás a harmadik és negyedik fázis közé helyezhető. A harmadik fázisra jellemző állami tulajdonú, de a kormányzattól elkülönülten és önállóan működő elválasztott szervezet ma már a negyedik fázisra utaló, üzleti alapokra való helyezés elemeit is mutatja. A besorolás nem egyértelmű, mert függ a közúti szakirányításon belül az éppen vizsgált funkció, fő feladat helyzetétől. Nemzetközi összehasonlítás Nemzetközi összehasonlításban a hasonló gazdasági és úthálózati fejlettségű országok között a magyar közúti szakirányítás az üzleti alapú gazdálkodás lehetőségével, feltételeinek megteremtésével jelenleg az átlagosnál kedvezőbb jellemzőket mutat. A meglévő úthálózat viszonylag kedvezőtlen állapota, a felújításhoz szükséges források hiánya azonban a nemzetközi átlagnál kedvezőtlenebb helyzetre utal. Az útügyi szakirányítás teljesítményét meghatározó külső hatások közül egy átmeneti gazdaságban a legfontosabb a gazdasági hatás, ezt követi a társadalom, a biztonság és a környezet igényeinek kielégítése. A fő befolyásoló tényezők gazdaságpolitikai jellegűek, mint • a gazdasági növekedés elősegítése, • a regionális különbségek mérséklése, • az ország versenyképességének fokozása, • a külföldi tőke számára vonzó infrastruktúra. A szervezeti változások kapcsolata a kormányzati illetve a finanszírozási változásokkal nem egyértelmű. A 4 éves kormányzati ciklusokban a kezdeményezések érvényesítése eltérő időt igényelt. A közúti szakirányítás reformja és szervezeti változása az elmúlt 15 évben gyakran a gazdasági fejlődésből és a közúti szektorral szembeni igényekből következett, néhány esetben azonban az átszervezés sajnálatos módon meglehetősen öncélúnak, értelmetlennek és indokolatlannak minősíthető. A túlságosan sok változás a hatékony termelés ellen hat, és csökkenti a teljesítményt, emellett a magán szektor számára kiszámíthatatlanná és átláthatatlanná teszi a közúti szakirányítás működését. A minisztériumi szervezet és vezetés gyakori változása a stabilitást nem szolgálta. A szervezet és az általa elvégzendő finanszírozási, fejlesztési, fenntartási és üzemeltetési feladatok esetenként nem álltak összhangban. Külső feltételek is befolyásolják a döntéseket, például az EU támogatások befogadója, a Végső Kedvezményezett nem lehet non-profit szervezet még akkor sem, ha az állami tulajdonban áll. A szervezeti változás és a funkcionális feladatok elhelyezése többször nem kapott megfelelő szintű jogi megalapozást. A miniszteri rendeletek esetenként nem rendelkeztek széles körű társadalmi elfogadottsággal, ezért jobb megoldás, ha a Kormány hoz határozatot a fontosabb kérdésekről, mint az a legutóbbi átalakulás során, helyesen, megtörtént. A központosított és a decentralizált döntéshozás váltakozva működött. A decentralizáció felerősítette a központi célokkal szemben a helyi érdekeket, ezért később ismét előtérbe került a központosítás. Az üzleti modell alkalmazásának egyik következménye, hogy míg a közúti szakirányítás vezetői korábban jellemzően mérnökök voltak, helyettük ma gazdasági szakemberek az irányítók. A közúti szakirányításon belül a mérnökök aránya és jelentősége fokozatosan csökkenő tendenciát mutat, ami megegyezik a nemzetközi tapasztalatokkal. Ennek oka az irányítás szűkebb műszaki jellegének megváltozása, az üzleti szempontok fontossága. A magán szektor részvétele korlátozott, bár növekvő. A területi közúti szervezetek jelenleg elvégzik a rutin fenntartást és a kisebb karbantartási munkákat. A nagyobb fenntartási és a fejlesztési feladatokat közbeszerzés útján teljes mértékben vállalkozásba adják. 105