A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Csicselyne Dr. Tarpay Marianna: A közúti minőségszabályozás tíz éve (1979—89)

A minőség megtartására, javítására, fejlesztésére irányuló tevékenységek — talán évtizedekben is mérhető hosszú ideig — megrekedtek a minőségi jellemzők megállapításánál, a minőség vizsgálatánál, ellenőrzésénél, s a szabvány előírásainak tényleges vagy látszólagos teljesítésére való törekvéseknél. A tapasztalatok általában nem jutottak vissza a minőségalakítással szorosan összefüggő tevékenységekhez, mint pl. tervezéshez, anyagellátáshoz stb., nem gondoltak a minőségi információk szervezett visszacsatolásával, tehát tudatos minőségszabályozás nem történt. Hasonlóan vélekedik Shiba japán minőségtudós is, aki a magyarországi általános minőségi helyzet tanulmányozása alapján 1987-ben megállapítja, hogy az ideálisnak tartott ötfokozatú minőségszabályozás kb. 1-2. lépcsőjéig jutottunk el. (25). Sokféle alkalmazásban a minőségfejlesztés visszautasításra is került annak költsége okán. Ebben a kérdésben két fő irányzat lelhető fel: • a klasszikus felfogás szerinti, azaz hogy a minőség elérése kisebb-nagyobb költséggel, illetve többletköltséggel jár, • a haladónak minősülő szemlélet, mely szerint a minőség és a termelékenység kölcsönösen meghatározza egymást, így ugyanazon irányú fejlődéssel érhetik el az optimumot, azaz az egymást metsző görbék helyett két, többé-kevésbé egyirányú görbe együttesével kell számolnunk, mely új elvhez, a „termelékenység a minőség által" elvhez kapcsolódik (34, 35). A minőség ára/értéke elvi összefüggést írta le Tímár (36), ezzel segítséget és indító impulzust adott a minőségi hiányosságok miatti használati értékhiány későbbi konkrét számításához (52). A Budapesti Műszaki Egyetem Útépítési Tanszékén végzett kutatás az útfelület egyenletességi hibáiból származó üzemanyag-veszteségeket tárja fel (37), konkrét adatokat szolgáltatva ezzel a minőségi hibákból származó veszteségek számítására törekvőknek. A veszteségek elkerülését és a gazdaságos gyártás támogatását szolgálta a laboratóriumi vizsgálatok pontosságának javítására irányuló, 1975 óta működő ún. laboratóriumok rendszeres ellenőrzése is, szerepköre a vizsgálati jogosultság elbírálására és vizsgálati tanácsadásra szorítkozott. Ezt a rendszert építettük be később a minőségszabályozásba és a követelmények meghatározásához is (41, 42, 43, 44, 45). Mint más értelmes tevékenység, úgy a minőségszabályozás sem lehet öncélú. Működőképes és működtetett rendszerként alkalmas kell legyen arra, hogy az útügyi tevékenységeket több szinten átfogó szervezési rendszer, a Pavement Management System (ún. PMS) része legyen. A PMS alkalmazására vonatkozó ajánlás (45) a minőségellenőrzést még statikusan szemléli, annak ellenére, hogy a PMS alrendszereit (pl. fenntartási gazdálkodás) már különböző szintű (központi, területi, helyi) döntési körökben működteti. Szükséges, hogy a (minőségügyileg klasszikus értelmű) minőségellenőrzést a tágabb értelmű, többszintű minőségszabályozás váltsa majd fel. Az 1980-as évek közepén megfogalmazott minőségszabályozási rendszer (52) már ennek a komplex minőségszemléletnek a megvalósítását hivatott segíteni. 1.2. A minőség jelentése A minőség szó alapjelentése (20, 21, 25) a felhasználásra, a használatra, azaz a funkció betöltésére való alkalmasság. Az út rendeltetése a biztonságos, gazdaságos, kényelmes eljutásban nyilvánul meg. (Ezen az időben a környezetvédelem még nem fogalmazódott meg önálló igényként.) Az út (és pályaszerkezete) 1. ábra szerinti fő funkciói időben, a forgalom nagysága, jellege szerint jelentős változáson mennek át. (Ezt szemlélteti az 1. táblázat.) A minőség jellemzéséhez tehát a jellemző tulajdonságok megfogalmazását hozzá kell igazítani, a követelményeket pedig időszakosan felül kell vizsgálni. A 2. ábrában a minőségi követelmények meghatározásának szempontjait foglaltuk össze. Ezzel érzékeltetni szeretnénk azt a bonyolult kapcsolatot, ami az igények és lehetőségek egyidejű figyelembevételekor fennállt. A megoldás csak tapasztalati úton közelíthető meg, mind a 69