A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)
Csicselyne Dr. Tarpay Marianna: A közúti minőségszabályozás tíz éve (1979—89)
A hibaráta számítása a következő volt: K ahol: H= hibaráta % Q BjC = az A szinttől eltérő minőségi szinten teljesült minőségjellemzők darabszáma Lép^ építési szakaszok hossza, azaz az egységnyi hosszúságú építési szakaszok darabszáma Érdekesnek tűnt, hogy — bár a hibás munkák mennyisége évről-évre rendre csökken — az egyes hibafajták egymáshoz való viszonya az összes hibán belül évente szinte változatlan volt. A kördiagramokból egyszerű rátekintéssel nyilvánvalónak tűnt, hogy a burkolat egyenletességi és tömörségi hibáinak kérdésével kellett elsősorban foglalkozni, mivel 5 éven át ezek a hibák tették ki az összes hiba 18-33, illetve 8-25 százalékát. Az azonos időszakban I. osztályú minőségben átadott építési munkák arányának változásával (12. ábra) összevetve igazolható, hogy hibaok-elemzési célból helyes volt az A szinttől való eltérések okának vizsgálata. Az is érzékelhető, hogy a „hagyományos" és az „új" (az 1980-as évek végén bevezetett) minőségügyi célú tájékoztatás információtartalma számottevően eltér. Érzékelhető az is, hogy a „hagyományos" feldolgozási mód nem képes magyarázatot adni a fentiekben említett, szavatossági időn belüli jelentős tönkremenetelre. A műszaki átadás-átvételi eljárás során a minőségi osztály és az ár is dokumentáltan megjelent, ezért a hiba és az okozott kár kapcsolatát ebben az összefüggésben is elemeztük. A jogi és műszaki szabályozás szerint a hibákat az alábbiak szerint különböztettük meg: a) Javítandó minőségi hibák • a minőségi osztályozástól független előírt érték nem teljesül, • a minőségi osztályozástól függő jellemző a selejt tartományba esik. b) Javítás szempontjából mérlegelendő hibák A minőségi hibák javítása és az értékcsökkenés mérlegelhető, ha a minőségi osztályzástól függő jellemző II., illetve III. minősítési osztályba esik. Javítási kötelezettség akkor állt fenn, ha a kijavítás elmaradása esetén a szolgáltatás a rendeltetésszerű használatra nem volt alkalmas, vagy ha a javítás nélkül rövid időn belül olyan mértékű értékcsökkenés bekövetkezését lehetett feltételezni, mely a rendeltetésszerű használatot befolyásolja. A megrendelő és vállalkozó között létrejött szerződéses jogviszonyban alapvetően a társadalmi érdekeket is kifejezésre kívántuk juttatni, így a vállalkozási szerződésben mindenképpen a jó minőséget, azaz a funkciónak megfelelő minőséget, vagyis az érvényes szabályozás szerinti I. minősítési osztályú teljesítést kellett kikötni. Tehát a vállalkozási szerződéses jogviszony keretében I. minősítési osztályú teljesítés volt elvárható, elsődleges szempont volt tehát a hibás szolgáltatás javítása, javíttatása. Ha a hibát egyáltalán nem, vagy csak aránytalanul nagy költséggel lehetett kijavítani, akkor II. és III. minősítési osztályú teljesítés (a részjellemzők legalább C minőségi szinten) is elfogadható volt, de az így keletkezett kárt a vállalkozói ár (díj) csökkentésével kellett ellentételezni. Nem javítható hibás szerkezetet (illetve szerkezeti elemet) a tervező és a megrendelő, valamint esetenként szakértők bevonásával felül kellett vizsgálni. A tényleges tulajdonságokat és a várható igénybevételek ismeretében a korlátozó feltételeket, (pl. terheléskorlátozás, sebességkorlátozás stb.), továbbá az ebből fakadó kár mértékét meg kellett állapítani. 88
