A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Csicselyne Dr. Tarpay Marianna: A közúti minőségszabályozás tíz éve (1979—89)

A szabályozási szintek elkülönültek egymástól a műszaki szabályzat célja, tárgya és főképp a várható érvényesség időtartama alapján, a szabályzattól kezdődően a műszaki irányelvig bezárólag. A műszaki szabályozás célja volt, hogy kiterjedjen a tervezés-építés-fenntartás-üzemeltetés tevékenységeire, az ezzel kapcsolatos méretezési, vizsgálati és minőségellenőrzési módszerekre. A törekvés az volt, hogy a követelmények meghatározásához: • a termékre orientáltan, a tényleges, összes igénybevételből induljanak ki, (pl. a bitumen minőségi követelményeit az aszfaltban való viselkedése, tehát alkalmazástechnikai szempontból kell vizsgálni, s ebből kiindulva kell összefüggést keresni a hagyományos minőségjellemzőkkel), • vegyék figyelembe a felhasználás körülményeit (pl. a bitumenemulzió alapvetően kétféle típusú kőzethez lényegesen eltérő mértékben tapad, így azonos törésidő esetén is kétféle típusú bitumenemulzió kell, hogy az útépítők rendelkezésére álljon, más-más műszaki tulajdonságokkal, az eltérő követelmények kielégítésére), • folytassanak megfigyeléseket a tényleges viselkedésre, mivel — csökkentve a romlás mértékét, növelhető az élettartam —, a szabvány által megengedett romlások és a valóságos mérések által szolgáltatott adatok összevetése alkalmas a műszaki specifikációk felülvizsgálatára, • vegyék figyelembe a leromlási folyamat tényét és lefutásának jellegét, • legyenek tekintettel az egyes tulaj donságjellemzők homogenitásának kritériumaira (középértékelés, szórás, terjedelem), ugyanis a leggyengébb láncszem elve alapján a legfőbb minőségi kritérium a műszaki jellemzők homogenitása, • legyenek összhangban az Európai Minőségügyi Szervezet (EOQ) általános haladó iránymutatásával. • oktassák, tréning és műhelymunka keretében elemezzék a műszaki szabályozások mögötti műszakigazdasági összefüggéseket, ok-okozati kapcsolatokat, • a gyakorlati érvényesülés tapasztalatait csatolják vissza (a szabványtól való eltérések figyelésével pl.). 3.3. Jogi-pénzügyi szabályozás (motiváció) A közúti állami minőségszabályozási rendszer három fő eleme egyikeként végül, de nem utolsó sorban a közúti tevékenységek számára hatékony segítséget nyújtott a hatályos jogipénzügyi szabályozások ismerete. Fontosnak tartottuk ezeknek a műszaki elvárásokkal és adottságokkal kölcsönhatásban való alkalmazását, összhangba hozását. Az összhang megteremtésére és megtartására permanensen törekedtünk. • a hagyományosan — és helytelenül — értelmezett „tiszta" műszaki szemléletben nem fordítottak elegendő figyelmet a jogszabályokkal való kapcsolatra. A jogi-pénzügyi szabályozás szerepét nem célként, hanem eszközként kell kezelni a műszaki célkitűzések eléréséhez. A minőségügyi szakirodalom mínőségmotíváció címén régóta ismeri ezek szerepét: az ösztönzést, a büntetést, s ezek az útépítési szabályozásban sem nélkülözhetöek pl. a szállítási szerződések teljesítésével kapcsolatban a minőségi-mennyiségi kifogásolás joga és kötelme. • hatósági szintre emeltük az építésfelügyeleti minőségellenőrzést, amitől a jobb minőség kikényszerítését reméltük. Várakozásunknak megfelelően az építésfelügyeleti minőségellenőrzés megállapításai (a várható szankció miatt) hamar és kellő súllyal ültetődtek át a gyakorlatba, • a kötelező műszaki alkalmassági időre vonatkozó jogszabály szerepe az volt, hogy a szavatossági igényérvényes korábban általánosan 3 éves határidejét differenciáljuk, pl. a teherbíróvá tett talajok (helyszíni stabilizáció) meghibásodása, vagy például csapadékvíz elleni szigetelés hiányosságai miatt szavatossági igényt a szerkezet 10 illetve 5 éves koráig lehet már benyújtani. Ez a változás viszont a tervezőt is fokozott figyelemre kellett intse. Sajnos, példák szolgáltak arra, hogy a jogszabályban foglaltak nem ismerése vagy figyelmen kívül hagyása megzavarta, meghiúsította értelmes, logikus műszaki tudományos eredmények realizálását. PL: • a Hajlékony Útpályaszerkezetek Méretezési Utasításának az a kerületi feltétele, mely szerint az abban foglaltak csak I. osztályú minőségű anyagokra vonatkoznak, összeegyeztethetetlen volt a vonatkozó jogi előírásokkal. Osztályos követelményeknél ugyanis az osztályhatárokon belüli tulajdonságok jogi értelemben még reális várható értékek, melyek az építési tevékenység jellegéből fakadnak, bár szankcionálhatóak. Helyesen tehát kerületi feltételként a rendeltetés szerinti alkalmasság alsó határát kellett volna kikötni. 82