A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Reinisch Egon: A magyar gyorsforgalmi úthálózat kialakulása és fejlődése

REINISCH EGON: A MAGYAR GYORSFORGALMI ÚTHÁLÓZAT KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE 1. A MAGYAR AUTÓPÁLYA-HÁLÓZAT KIALAKULÁSA Az autópálya-építés gondolata — mint kizárólag a gépkocsiforgalom lebonyolítására szolgáló nagykapacitású közút — a két háború között Olasz- és Németországban fogalmazódott meg. A németek, részben stratégiai, részben bizonyos túlterhelt forgalmi irányok tehermentesítése céljából, ebben az időszakban több száz kilométer autópályát építettek meg. 1942-ig 3860 km autópálya épült Németországban. Ezen építkezésekkel nagyjából egy időben ÉszakOlaszországban is épültek autóutak (kb. 500 km hosszban). Az első olasz autóutat 1924-ben Milánó és Varesa között helyezték forgalomba. Hazánk viszonylag gyorsan csatlakozott a korszerű autóutak gondolatához, elsőként — mint kizárólag gépkocsiforgalmat szolgáló út — 1936-ban a Ferihegyi gyorsforgalmi út valósult meg. A magyarországi gyorsforgalmi úthálózat létrehozásának szükségességét és annak hálózati koncepcióját először dr. Vásárhelyi Boldizsár műszaki egyetemi tanár fejtette ki, az 1942-ben megjelent Automobil pályák műszaki követelményei és a magyar gépjárműpályák kialakításának programja című tanulmányában. Vásárhelyi professzor a Budapestről kiinduló sugaras rendszerű vonalakon kívül egy Budapest körüli gyorsforgalmi gyűrű, valamint az országhatár közelében vonalszakaszok szükségességét is felismerve alakította ki hálózati javaslatát. A második világháború után a csak lassan fejlődő közúti forgalom eleinte főleg a fővárosból sugarasan kiinduló főútvonalakon mutatott rohamos forgalomnövekedést, így szükségszerű volt, hogy az autópálya törzshálózat vonalai — eleinte ütemezett kivitelben — ezen főútvonalakkal párhuzamosan épültek. 1960-ban, amikor az első autópálya-szakasz építését megkezdték, a hazai motorizációs szint mindössze 3 személygépkocsi /1000 lakos volt. Ugyanakkor a 7. sz. főútvonalon a forgalom elérte a 800—1200 E/h értéket, ami indokolttá tette, hogy az autópálya-építést az M7-es vonalán kezdték meg. 2. AZ AUTÓPÁLYA-TERVEZÉS KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE Az 1950-es évek végén meginduló autópálya-tervezés az akkor viszonylag korszerűnek számító, az 1952. évi magyar közúttervezési szabványon alapuló geometriai kialakítások alapulvételével és annak szellemében indult. Később a szakirodalom és számos külföldi tanulmányút tapasztalatai alapján egyre korszerűbb tervezési előírások születtek. A hazai autópálya-irányelvek kialakulására a legnagyobb hatással — a vonalvezetést és a csomópontokat tekintve — a német előírások voltak. Az útpályaszerkezettel kapcsolatban pedig az angol és amerikai eredmények hazai feldolgozása volt a jellemző. A nagyobb forgalmi biztonságot jelentő drágább műszaki megoldásokkal álltak szemben (az útdíjas autópályák bevezetésének vizsgálata idején) a kisebb igényű olasz és francia előírások még kielégítőnek ítélt tervezési irányelvei. A hazai kivitelezői felkészültség és annak fejlődése is hatással volt a műszaki megoldásokra, burkolatszerkezetekre, és ez szinte folyamatos, autópálya-szakaszról autópálya-szakaszra történő változást — fejlődést — eredményezett. 5