A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Dr. Boromisza Tibor: Tudományos élet, oktatás

Nem tartozik a Közlekedési Múzeum szervezetébe, de figyelemre méltó a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény, ahol az útépítés, útfenntartás területéről számos emléket, iratot, tárgyat mutatnak be a közönségnek és esetenként egy-egy részterület történetét dolgozzák fel. (Pl. Tóth: 125 éves a magyar aszfaltútépítés.) /. 2. Tudományos élet A hazai tudományos élet mozgatói egyfelől az egyetemi, főiskolai tanszékek, és a kutató intézet, másfelől a szakmai vérkeringésbe a szakemberek többségét bekapcsoló Közlekedéstudományi Egyesület. Az Egyesület története 1948-ig nyúlik vissza, amikor a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének kongresszusa határozatot hozott a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének, a MTESZ-nek megalakításáról, azzal a céllal, hogy összefogja a már meglévő, vagy később megalakítandó egyesületeket. Már ez év nyarán szervező bizottságok alakultak a mélyépítőipar és a közlekedés területén, lelkes szakemberek részvételével. Munkájuk nyomán 1949. január 29-én megtarthatta alakuló közgyűlését az új egyesület, akkori nevén a Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Egyesület, amely az induláskor mindössze 240 tagot számlált. Az egyesületi munka kezdetben csak Budapestre korlátozódott és főleg az építés területén folyt. Az 50-es évek elején azonban már megalakultak az első vidéki helyi szervezetek Miskolcon, Pécsett, Szegeden, Győrött, Debrecenben és Szombathelyen, s a munka fokozatosan megindult a közlekedés, a vasút és a többi ágazatok szakterületén is. Az egyesület aktívái már kezdettől jelentős szerepet vállaltak a mélyépítés és közlekedés szakoktatási problémáinak megoldásában és az új magyar szakirodalom fejlesztésében. Első munkabizottságaik eredményei már hathatósan segítették a tervgazdaság keretében fejlődésnek induló közlekedésépítési, munkaszervezési feladatok megoldását. Az egyesület taglétszáma fokozatosan nő, ma már mintegy 10 000 fő. A taglétszám és a tevékenység szélesedése szükségessé tette az Egyesület működésének szakmai differenciálását, szervezeti felépítésének módosítását. A közlekedésépítés, valamint a vasúti, közúti, vízi és légi közlekedés a szállítmányozás és idegenforgalom szakterületei mellett Egyesületünk — amely 1959-ben vette fel a Közlekedéstudományi Egyesület elnevezést — ma már széleskörűen felöleli a közlekedés valamennyi fontos területét. Ebben a szervezeti keretben rendkívül széles körű, sokszínű és értékes munka folyik, amely tartalmazza a közlekedés legtágabban értelmezett egész szakterületét. Az előadások, klubdélutánok, vitaülések, szakmai bemutatók, műszaki filmnapok, ankétok, tanulmányi kirándulások, a nagyobb — gyakran nemzetközi színvonalú és súlyú — konferenciák, kongresszusok rendezése mellett termékeny munka folyik a munkabizottságokban. Hathatósan segíti Egyesületünk a szakoktatást, a szakirodalom fejlesztését is. Lapjait, a Közlekedéstudományi Szemlét, a Városi Közlekedést, a Mélyépítéstudományi Szemlét és magas színvonal jellemzi: e lapok hosszú idő óta szakterületeik legfontosabb sajtóorgánumai. Ez utóbbi lap ma a Közlekedésépítési- és Mélyépítéstudományi Szemle címen jelenik meg. A közúti közlekedési témákat a Közúti Szakosztály és a Városi Közlekedési Szakosztály keretein belül vitatják meg, az építésekkel (híd) a Mérnöki Szerkezetek Szakosztály és az Epítésszervezési és Gépesítési Szakosztály foglalkozik. Az Alagút-építési és Mélyalapozási Szakosztály gondozza a metrótervezés, -építés kérdéseit, végül a Talajmechanikai Szakosztály valamennyi technológiai, kivitelezési témával foglalkozó szakosztállyal kapcsolatban áll. A szakmai élet előadások, ankétok, tanulmányi kirándulások keretében folyik. A közúti szakterület legnépszerűbb rendezvénye a ma már évenként vándorgyűlés formájában szervezett „Útügyi Napok", amelynek témái mindig az időszerű kérdések köréből kerül ki. Ezek a témák időbeli sorrendben egyben jó történelmi áttekintést is adnak a technológia fejlődéséről. 52