A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Dr. Tráger Herbert: Hídfenntartás

4.2. Vasbeton szerkezetek fenntartása Az a felismerés, hogy a karbonátosodás és a klorid-behatolás súlyos károkat okoz a vasbetonban, új fenntartási módszerek bevezetését hozta magával. Ezek a módszerek részben cementalapú, részben műgyantaalapú anyagok használatával járnak. Különösen az utóbbiaknál rendkívül fontos a technológiai fegyelem szigorú megtartása. A károsodás jellegétől függően többféle eljárásra lehet szükség. Alapelv, hogy a károsodott (karbonátosodott, kloridtartalmú) betont teljes mértékben el kell távolítani, és csak ép betonhoz szabad a javítással csatlakozni. A megtisztítás legjobb módszere a nagynyomású vízsugárral történő kezelés, ami egyúttal az acélbetéteket is megtisztítja a néha már leveles rozsdától. A beton pótlása előtt az acélbetéteket rozsdavédő bevonattal kell ellátni, és műgyanta alapú javítás előtt a beton és a pótlás között általában tapadóhídra is szükség van. A betonban keletkezett 0,2 mm-nél szélesebb repedések korrózióveszélyt jelentenek a betonacélra. Ezért a repedések szélességét meg kell mérni, és a repedésszélesség esetleges változását is meg kell figyelni. Ha a repedés nem tágul tovább, sor kerülhet az injektálásra. Ennek során igen folyós, többnyire mügyantaalapú keveréket préselnek a repedésbe. A repedéseket a beton felületén előzetesen le kell zárni, és 30-40 cm-enként csatlakozó csonkokat elhelyezni. Az injektáló habarcsnak az egyik csonktól a másikig kell eljutni a repedés belsejében, ezután a következő csonkhoz csatlakozva kell folytatni az injektálást. A beton megelőző védelmét szolgálják a bevonatok, amelyek a vizet taszítják (hidrofobizálás), vagy vastagabb rétegként gátolják a karbonátosodást. A bevonatoknak a vízzel és a CO,-vel szemben akadályt kell képezni, a vízpárát viszont ki kell engedniük a betonból. A beton védelmével az MI-07-3406 foglalkozik részletesen. 4.3. Kő- és téglahidak javítása E hidakban általában a fagy okoz kárt, részben a hézagolás, részben a boltozatot alkotó kő vagy tégla károsodik. Az előbbi esetben a megromlott állapotú falazóhabarcsot 2-3 cm mélységig el kell távolítani és újjal pótolni. A kiesett darabokat új, lehetőleg az eredetivel azonos minőségű darabokkal kell pótolni. Előfordulnak nagyobb repedések is, meg kell kísérelni ezek okát felderíteni, és attól függően javítani. Pl. a boltozat alsó felületén, a szélével párhuzamosan futó nagy repedések azt jelzik, hogy a nagyobb merevségű mellvédfal elválik a boltozat középső részétől (1. ábra). Ilyen esetben általában a mellvédfal lebontása és újrafalazása szükséges. Egyes kő- és téglahidak műemlékek vagy műemlék jellegűek, ezeken bármilyen beavatkozás csak a műemléki hatóság egyetértésével lehetséges. A védelem alatt nem álló boltozatok is becses emlékek, lebontásukra csak akkor gondoljunk, ha az elkerülhetetlen. Ha a híd keskenysége gátolja a közlekedést, de az egyébként megtartásra érdemes, akkor célszerű a szűkítést okozó mellvédfal lebontása után a boltozat fölé kétoldalt kinyúló, végigmenő vasbeton lemezt építeni, gyalogjárdával vagy kiemelt szegéllyel és megfelelő új korláttal (2. ábra). 4.4. Fah idak fenntartása Tisztán fahíd ma már alig van, általában acéltartós, fapályás hidak fordulnak elő. Ezeken általában a kopópallózás cseréjére, ritkábban a teljes pályaszerkezet cseréjére lehet szükség. A fa alépítményeken a vízállás változásának kitett zónában a cölöpök és más fa alkatrészek korhadása következhet be. A cölöpöket vasbeton köpenyezéssel lehet erősíteni (3. ábra), az egyéb alkatrészeket ki kell cserélni. 46