A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Tóth László: Az országos úthálózat fejlődése
3. KÖZLEKEDÉSPOLITIKAI KONCEPCIÓ ÉS A VALÓSÁG 1968 őszén az Országgyűlés elé került a dr. Csanádi György miniszter nevével fémjelzett új Magyar Közlekedéspolitikai Koncepció, amely a közutakra vonatkozóan a következőket tekintette célnak: - Az országos úthálózat folyamatos fejlesztése, gyorsforgalmi utak építése, bekötőutak kiépítése, továbbá a megszűnő vasútvonalak helyett kiépítendő utak építésének elsőbbsége. - Az országos úthálózat korszerűsítése a fokozott igénybevétel arányában; a teherbírás és a pályaszélesség növelése. - A települések bevezető és átkelési szakaszainak kiszélesítése, a helyi forgalom lehetőség szerinti leválasztása. - A nagy forgalmú szintbeni út-vasúti keresztezések külön szintűvé való átépítése. - Az útépítési, karbantartási technológiák korszerűsítése, a fajlagos költség csökkentése. A kormány 1024/1968. sz. határozatában a közlekedéspolitikai célok megvalósítása végett fontosnak tartotta a közúti közlekedés részarányának célszerű növelését, az úthálózat és a kiszolgáló létesítmények összehangolt fejlesztését a forgalom növekedésével. A KPM Közúti Főosztály ezek szellemében, valamint a forgalomszámlálás és figyelemmel kísérés alapján készítette el az országos közúthálózat hosszú távú fejlesztésének „végleges" programját, amiről már korábban is szó volt. A koncepció célkitűzéseinek csak egy része valósult meg, mivel az ország belső gondjai és a külső kedvezőtlen hatások nem tették lehetővé a megvalósulást. A legnagyobb gond az volt, hogy a gazdaságfejlesztés nem a reális utat vetítette előre. 1968-ban „Új Gazdasági Reformnak" kellett volna bekövetkeznie, de ez nem történt meg. A fejlett államokhoz hasonlítva a magyar gazdaság szállításigénye többszöröse volt, mint egy jól szervezett és irányított gazdaságé. Az elavult technológia, a szervezettség hiánya nagy tömegek mozgatását igényelte és sok felesleges szállítást kívánt. A közúti személy- és teherszállítás erőltetése hiba volt, bár az utak fejlesztéséből hasznot húzott a szakma. Az 1973. évi és az 1976. évi ún. olajválság többletterheket rakott az ország gazdaságára, mégis csak 1979-ben történt olyan intézkedés, amelyik legalább látszólag korrigálta a Koncepció következményeit. A hazai személygépjármű-állomány növekedése és az ebből eredő forgalom nem állt arányban az egyének és a szervezetek teljesítményével. A látszólagos jólét illúziókra épült, ami később a gazdasági romlást előidézte. A vasút teljesítménycsökkenése és romlása ebben az időben kezdődött, s a vonalak villamosításán kívül csak negatívumokat lehet emlegetni. 4. SZERVEZETI ÉS SZAKMAI VÁLTOZÁSOK A közúti irányító szervezet 1960—1970 között átalakult. A KPM II. Út-Hídfőosztály 1964-ig működött. 1965-től 1967-ig szétvált az építés és az útigazgatás. A Közúti Főigazgatóság a területi közúti igazgatóságokat irányította, a Közlekedésépítő Tröszt pedig a nagy építő vállalatokat és a közúti üzemi vállalatokat. 18
