A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)

Tóth László: Az országos úthálózat fejlődése

2. ÚTHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS, SZERVEZETI ÉS TECHNOLÓGIAI VÁLTÁS A növekvő forgalom más módszereket és technológiákat igényelt. Nem volt elég az 1955-ben elkészített portalanítási terv és gyakorlat. Új távlati program kellett. Az 1955-56-ban végzett forgalomszámlálás tapasztalatait felhasználva 1963-ban új rendszerű országos forgalomszámlálást és célforgalom-számlálást hajtottak végre, ami az új közlekedéspolitika kialakításának alapja volt. Ekkor már meghatározták az utak forgalmi jellegét. így az utak mértékadó óraforgalmát megnyugtatóbban lehetett becsülni. A számlálás az úthálózat 22 400 kilométerére terjedt ki, 4925 állomáson. A mellékállomásokon ötször volt számlálás napi 8 órában, a kis forgalmú utakon 12 órás időtartammal. Ugyanakkor levelezőlapos adatfelvétellel az országos célforgalmi (honnan—hová) számlálás is megtörtént. Az 1963. évi forgalomszámlálás idején a motoros forgalom már 88 százalékban terhelte az utakat, s a fogatos járművek részaránya 12 százalékra szorult vissza. Ezért ettől az időtől az úthálózat távlati tervezéseit kizárólag a gépjárművekre készítették. 1965-ben az UKI 15 évre szóló távlati úthálózat-fejlesztési tervet készített. A főbb célkitűzések a következők voltak: - gyorsforgalmi utakat kell létesíteni — igazodva az „E" és „T" jelű nemzetközi úthálózatokhoz; - települések bekötőútjait kell megépíteni, ahol ez még nem készült el; - az úthálózatot folyamatosan korszerűsíteni kell: a szélesség, a teherbírás növelésével és az átkelések korszerű átépítésével; - a vasúti-közúti keresztezéseket — a forgalom nagyságának függvényében — külön szintűvé kell átépíteni, s a közúti csomópontokat korszerűen kell kialakítani; - tervszerű megelőző útkarbantartást kell meghonosítani. A teljes program csak a főhálózatra tartalmazott építési javaslatot; a mellékutak előirányzatát csak megyei összesítésben adta meg. Az egész programhoz módszertani ajánlat is tartozott. Fenti előirányzatokra és szükségletekre alapozva készült a II. ötéves terv útügyi programja, ami az 1961—1965 közötti évekre szólt. (Az első ötéves terv 1951—1956 között tartott, az 1956-os forradalom következményei miatt 1960-ig „átmeneti időszak" volt.) A minisztériumi korabeli irat szerint (eredetije a kiskőrösi gyűjteményben) a következőket tervezték: - Biztosítani kell, hogy az országos utakon a kéttengelyű, 20 tonna bruttó súlyú, ül. a 3 tengelyű, 25 tonna bruttó súlyú járművek közlekedhessenek. - Gondoskodni kell, hogy a főközlekedési utakon — a hegyvidékieket kivéve — teljes telítettség idején 45 km/óra forgalomáramlási sebesség legyen elérhető. - Az utakat — a jellemzőik szerint — be kell sorolni az alábbi kategóriákba: - átépítendő - korszerűsítendő - meghagyandó állapotában. - A fontosabb átkelési szakaszokat 9—12 m széles burkolattal, csatornázással, kiemelt szegéllyel és gyalogátkelőkkel kell kialakítani. - Minőségi munkát kell végezni, s a helyi anyagokat fel kell használni. - Aszfaltkeverő berendezéseket kell beszerezni, felállítani. - A kivitelezést és a műszaki ellenőrzést javítani kell. - Az UKI biztosítsa a technológiai szakirányítást. 12