A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr. Petőcz Mária: A hazai aszfalttechnológia és aszfaltgyártás 1960–1990
Az utolsó három-négy év felhasználása közel azonos, jelezve azt, hogy a hígított bitumenes és emulziós technológiák alkalmazási területei jól kialakultak. A 3. ábrán is érdemes megfigyelni a hígított bitumen és a bitumenemulzió, mint egymás helyettesítésére nagymértékben alkalmas anyagok felhasználásának mennyiségét. Láthatjuk, hogy összegük lényegében változatlan, míg a bitumenemulzió aránya kedvezően nő. A bitumenemulzió további térnyerését a technológiai szempontokon kívül a minőség ingadozása, időnként a gyártási bizonytalanságok és árproblémák is akadályozzák. A gyártáshoz szükséges beruházások költségei, a szükséges importköltségek és bizonyos konjukturális hatások következtében a bitumenemulzió ára magas, és a hígított bitumen áránál jóval gyorsabban növekedik. A bitumenemulzió aszfaltkeverékek kötőanyagként történő felhasználása nem mutat egyértelmű tendenciát. 4. AZ ASZFALTGYÁRTÁSI TECHNOLÓGIA FEJLŐDÉSI TENDENCIÁI 4.1 Az időszak aszfaltgyártása Az adatok elemzése a jövőbeni technológia megválasztásának fontos szempontja. A ma kialakított aszfalt pályaszerkezet a jövőbeni megerősítések számára alapként, kötőrétegként fog funkcionálni, tehát fontos, hogy milyen anyagból készül. Az aszfaltanyagokat három technológiai csoportba soroltuk be. Ezek: - útépítési bitumen kötőanyagú, melegen hengerelt aszfaltok, - hidegaszfaltok, hígított bitumen vagy bitumenemulzió kötőanyaggal és - öntöttaszfaltok. 4. ábra—Útépítési bitumenek faj tánkénti megoszlása 1972-1988 között 1972 J974 1976 197Í?,: vm 1984 1986 IKM-90 DB-15(30) BB-55 DB-90; B-130 DB-200 62
