A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr. Petőcz Mária: A hazai aszfalttechnológia és aszfaltgyártás 1960–1990
A technológiai választékbővülés során nagyobb szerepet kaptak a technológiai tervezés és a technológusok. A kőbánya-melléktermékek, a gyengébb minőségű ásványi anyagok felhasználása mellett, a már említett kohászati üzemi salakok mellett kísérleti útszakaszok készültek szemétégetési salak és üveggyári hulladék felhasználásával is. Környezetgazdálkodási szempontból is jelentős a hőerőművi pernyék felhasználása. Hidraulikus kötőanyagként való alkalmazása után bázikus pernye és bitumenemulzió kettős kötésű (ún. PERBITEMAK) rétegek is készültek, de pernye töltőanyagú aszfaltkeverékeket is gyártanak a megszokott mészkőliszt kiváltásával. Az útépítési bitumen hazai gyártása az aszfaltútépítés emelkedő tendenciáját lehetővé téve jól kialakult. A gyártók a szabványban is előírt követelményeket kielégítő (pl. aszfalténtartalom) bitumentermékeket állítottak elő, pedig egyrészt megváltozott és állandó változásban van a kiindulási kőolaj, másrészt a mai forgalmi igények messze meghaladják azt a többévtizedes szintet, amelynek elviselésére az egyes pályaszerkezeti rétegeket tervezték. Az előállított bitumen jó minőségének esélyeit az is rontja, hogy a kőolajtermékek minél tökéletesebb kinyerésére irányulnak a gyártási fejlesztések, amely szükségképpen csökkenti a maradéktermékek minőségét. A hazai fejlődés során a teherbíró aszfaltpályaszerkezeti rétegek kötőanyaga a 90 körüli penetrációs értékű útépítési bitumen, az autópálya-építésekhez használt ÉHA-burkolatok kötőanyaga a kb. 50 mm" 1 penetrációjú bitumen. A megnövekedett forgalom, különösen a nehézjárművek számának emelkedése miatt foglalkozni kellett az aszfaltkeverékek deformációval szembeni ellenállásával is. Az ebből a szempontból előnyösebb tulajdonságú aszfaltkeverékek (kisebb bitumentartalom, keményebb bitumen, merevebb habarcsrész) hajlamosak az idő előtti tönkremenetelre. A kétféle, egymásnak ellentmondó célt aszfaltburkolatok esetében a javított kötőanyag segítségével lehet elérni. Rendkívül nagy a kínálat a módosított bitumen piacán. Hazánkban nagyszabású kísérlet zajlott le az M7-es autópálya betonburkolatára helyezett vékony aszfaltszőnyeg különféle variánsaival, többnyire import módosító szerekkel. Valamennyi érdekelt összefogásával készítette már 1985 óta a Zalai Kőolajipari Vállalat az útépítési célokra alkalmas módosított bitumeneket. Kiterjedt próbálkozások folynak a javított tulajdonságú bitumenekkel, aszfaltokkal, így pl. a fővárosi autóbusz-megállóhelyeken, jelzőlámpás csomópontokban, illetve új építésű főútvonalakon műanyagokkal módosított aszfaltot terítenek. Az aszfaltkeverékek optimális bitumentartalmának meghatározására és a várható mechanikai hatásokkal szembeni viselkedés megállapítására a Marshall-féle próbatestek vizsgálatai terjedtek el széles körben. A hagyományos aszfaltkeverékek alkalmassági vizsgálatai, a minőségellenőrzések és az átadás-átvételi eljárás ezeken a vizsgálatokon alapulnak. A munkahelyi és az ellenőrző laboratóriumok felszerelése is ehhez igazodik. A különösen nagy igénybevételnek kitett, illetve új anyagok vizsgálatához új módszerekre volt szükség. Tekintettel arra, hogy az aszfalttal szembeni igényeket a kötőanyagok megkívánt paramétereivel ma még nem tudjuk leírni, a Budapesti Műszaki Egyetem Útépítési Tanszéke olyan vizsgálati rendszert dolgozott ki, amely az új kötőanyagok felhasználásával készült próbatestek tulajdonságait etalonként választott aszfaltéhoz hasonlítva a valósághoz sokkal közelebb álló tulajdonságok összehasonlítását teszi lehetővé (BVA = bitumen vizsgáló aszfalt). Az összehasonlító vizsgálatokat minden beépítésre szánt aszfaltkeverékkel elvégzik, így országosan egységes módszerrel bírálható el az alkalmazhatóság. A hígított bitumen kötőanyagú utántömörödő pályaszerkezeti rétegek illetve a különféle bevonatok nagyobb (HB 150/300), illetve kisebb (HB 20/40) viszkozitású kötőanyaggal 57
