A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981-1986. (1987)

Tóth László: Magyarország úthálózata és útügyi szervezete a kiegyezés utáni években

kornak a szakemberei és politikusai azon vitáztak, hogy érdemes-e utat épiteni oda, ahol már vasút van, mivel a vasúti szállitási költség csak egyharmada volt a közúti fuvarköltségnek. 1870-ben odáig torzult ez a kérdés, hogy a vasutak javára olyan útszakaszokat akartak kihagyni az állami úthálózatból, amelyek régebben és ma is fontos főútvonalaink. Szerencsére Tisza Lajos miniszter javaslatát nem fogadta el a törvényhozás, s csak néhány utat hagytak ki az állami úthálózatból. A Magyar Országos Levéltár őrzi azokat az iratokat, amelyek a javaslatot tartalmazzák, s ennek alapján tételesen ismertetjük az 1870. évi állami úthálózatot az 1. táblázatban és az 1. térképen. 1. táblázat Magyarország állami útjai 1870-ben Az út neve /kezdőpontja/ útiránya hossza mérföld 1. Buda-bécsi /budai Lánc hidfő/ Csaba, Dorog, Almás Ószőny, Ács, Győr, Mosón, Oroszvár, országhatár 26 3

/ 8 2. Buda-gráci /budai vár vizi kapuja/ Szfvár, Veszprém, N.Vázsony, Tapolca, Sümeg, Türgye, Vasvár, Körmend, Rába Szt.Mihály, országhatár 37 6

/, 3. Buda-eszéki /Buda-gráci áll. út 2, 5/8 mfdtől, vagyis: Pelikán vendéglőtől/ Adony, Földvár, Paks, Szekszárd, Bátaszék, Szekcso, Mohács, Baranyavár, Dárda, Eszék 30 3

/ 8 136