A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981-1986. (1987)

Dr. Tóth Ernő: A magyar betonútépités története

Ezt figyelembe véve Hász Sándor: h - 6.7 О összefüggést javasolt kavics-, h • 7,05V? kapcsolatot pedig agyagtalajon fekvő burkolatra. A hazai közlekedési kódex /1929/ a gépjármüvek egy kerékre jutó terhelését 3 tonnában korlátozta. A dinamikus tényezőt 1,3-ra véve fel dr. Jáky képletével 16,6-17,4 cm, Hász Sándor képletével 13,2-13,9 cm adódik. A hazai tapasztalatok azt igazolták, hogy a 13,0 cm vastag betonburkolatok a 3,0 tonnás kerékterhelésü jármüvek közlekedése esetén megfelelnek. Dr. Vásárhelyi Boldizsár már 1942-ben felhivta a figyelmet arra, hogy fontos ellenőrizni a forgalomban lévő jármüvek tengely súlyát és számolni kell azzal, hogy a jármüsúlyok növekedése miatt a 13,0 cm-es betonburkolatok nem fognak megfelelni. /9/ - A méretezési képletek mellett a hazai szakirodalom is sokat foglalkozott már az 1930-as, 40-es években a talajmechanikai szempontokkal. /Térfogatváltozás, fagyveszély, teherbírás, talajjavító anyagok, tömörités stb./ " 1945 után a KRESZ /1950/ még mindig 3,0 tonnás keréksúlyt engedélyezett, ennek ellenére 18 cm-es betonburkolatot és általában 15 cm-es ágyazatot építettek. A Közlekedési Minisztérium 1948-ban megtartott szakértői értekezlete 6 tonnás keréknyomás figyelembevételét javasolta. Ennek alapján alkalmazták 1948-tól a 18 cm-es burkolat vastagságot. /1/ Koller Sándor 1951-ben azt javasolta, hogy ehelyett 20 cm vastag földre helyezett, vagy szálmegerősitéses /22 cm/, 15 cm vastag betonburkolatokat építsenek. 2 Javaslatával az akkor mintegy 115 Ft/m -es árat /18 cm beton + 15 cm hengerelt ágyazat/ kívánta úgy csökkenteni, hogy a betonburkolatok készítése gazdaságos legyen. /35/ A betonburkolatok ágyazatának szerepét vizsgálta Járay Jenő /1954/. Megállapította, hogy a betonburkolatok nem teljesen egyenletes vastagságú, statikailag sokszorosan határozatlan tartók, melyek