A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.

Tóth László: A kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény kialakulása és fejlődése

E sorok irója is résztvett a rendezésben az újabbkor! anyag összeállításával, A kiállitás végül is nagy sikert aratott és fordulópontot jelentett a gyűjtemény további sorsában. A közönség érdeklődéssel tekintette meg a látnivalókat, s a vendégkönyvi bejegyzések egyértelműen bizonyitották a kiállitás életrevalóságát, A kiskőrösi kiállitás elbontása után, 1968. júliustól 1974. novemberig a gyűjtemény Lévárdy Imre lakásán egy kisebb helyiségben volt megtekinthető. Ebben az időszakban több vidéki kiállitáson szerepelt az anyag: 1971» június 17-19-én Baján, 1972. február 4. - március 15. között Kiskunhalason, 1972. szeptember 21-24-én Kaposváron. A gyűjtemény szempontjából legjelentősebb kiállitás a kiskunhalasi volt, amelyet Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter is megtekintett. Látogatását követően tárgyalások folytak egy állandó kiállitás megvalósitásáról. A minisztérium és az UVATERV megbizottjai arról tárgyaltak a Kecskeméti Közúti Igazgatósággal és Lévárdy Imrével, hogy a gyűjteményt esetleg egy dunántúli kastélyban helyeznék el. Ez a megoldás nem valósult meg, mert Lévárdy Imre, az anyag tulajdonosa és a Kecskeméti Igazgatóság ragaszkodott a gyűjtemény Bács megyei elhelyezéséhez. Később arról is szó volt, hogy a budapesti Közlekedési Múzeum fináléjaként működik a kiállitás, de az Igazgatóság ezt a lehetőséget is elvetette. Két évre volt még szükség, hogy az állandó kiállitás helyét kijelöljék, s a feltételeket megteremtsék. Erre 1974-ben került sor. Létrejön az állandó kiállitás A KPM Közúti Főosztály 1974-ben engedélyezte és szorgalmazta, hogy a Kiskőrösön felszabaduló útmesteri telepet és irodát 450 000 Pt értékben átalakítsák kiállitás céljára. Véglegesen eldőlt tehát az állandó kiállitás helye, s az épitkezés megkezdődött. Közben a műszaki ellenőrzést is végző Lévárdy Imre készülődött a' kiállitásra, s e munkában érte a váratlan halál 1974• augusztus 6-án. 8